Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Levin bácsi

Grraciánnál már nehezebben ment, mert ö az atya jóságát s természetes kedélyességét öröklé.

Levin Julianna előtt ártatlan rajongó maradt, ki azonban oly közel járt a tébolyodottsághoz, hogy Julianna fiait befolyása ellen védelmezni erősen igyekezett és pedig oly eszköz által, mely gyermekeknél és köznapi embereknél ritkán hibázza el hatását : Levin kicsinylése által. Nagy kedélymélység vagy igen jó szív, éles belátás vagy igen nagy fzeretet szükséges ahhoz, hogy ne csatlakozzunk azon kicsinyléshez, melyet előttünk tekintélylyel biró személy vagy több személy — hol a tekintélyt a szám pótolja — nyilvánít. A sors különös játéka volt, hogy Levin ismét oly nő házi körébe jutott, ki őt kevésre becsűié. Szegény anyjánál a megvetés a boszu egy neméből származott, melyet a romlott lelkiismeret akart az erényen venni ; ángyánál a fogékony talanságból arra, mit kiválólag erénynek nevezünk : önmegtagadásra Isten iránti szerétéiből. Az előtt Levin titkos szemrehányás — ez előtt semmi volt. Amaz akaratlanul is érezé, hogy Levin élete elítéli az ő életét ; emez magát oly tökélyesnek tartá, hogy egy Levin-féle léleknek ily tökély mellett nyomtalanul kell elenyésznie. De e lélek ugyanazon szelíd szeretettel tűrte most az ángyot, mint előbb az anyát. Egyedüli gondja volt, hogy a gyermekek el ne idegenedjenek tőle. Nem önző szándék vezérlé ebben, hanem a vágy, hogy bátyja utolsó kivonatának megfeleljen s a zsenge lelkeket a hitben