Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Levin bácsi

30

— számadását végezte. Midőn a testvérek később hazamenetelkor ismét találkoztak, Mátyás, kinek szemei vörösre voltak sírva, igy szólt Levinhez :

„Tégy nekem egy ígéretet! ígérd meg, hogy a fiuk katholikus nevelést, katholika nőket fognak kapni — halálom esetére. Úgy is, mint gyámnak, ez kötelességed.“

„Félek, hogy Julianna nehézzé, sőt kivihetienné fogja ezt tenni. Mi erőmtől telik, megteendem. Nem szükség ígérnem.“

„Bárcsak zártam volna ki egészen Juliannát a gyámságból ! de

..........nem lehetett ; ö az anya marad! ... a gazdag anya!“

Levin hallgatott. Ismerte Mátyás eredménytelen szabadulási vágyait a nöuralom alól. Midőn a várba visszaértek, Julianna kedvetlenül fogadá őket :

„De mint lehet oly sokáig tartózkodni abban a nedves sírboltban ! Bizonyára náthát fogsz kapni, Mátyás. Már meg is kaptad ! . . . . szemeidből látom.“

„Ki a golyóktól nem fél, a náthától se féljen,“ szólt rideg egykedvűséggel Mátyás. O sírt — azon könyeket sirta, melyek a kedély mélyéből ömlenek ; és Julianna nátháról beszélt; ennyire érté egymást e házaspár.

Mátyás gróf eltávozott s nem is tért többé visz- sza. Sirja Waterloo leve.

Julianna illendőségből egy pár könyet hullatott,