Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A Sibylla prsica
150 lesz és az is marad. Az én szeretetem azonban egészen más ! ez nem emészti fel a szivet, hanem él és működik mindig jobban, mindig lángolóbban és bensőbben, minél fehérebb a haj.És ha szivemet egykor elnémítja a halál, azután mi történik? — Fürge pillangó leb- ben ki belőle : a lélek, lelkem szeretető, létem lelke ; s a lepke, mely a szárnyaira tapadtfökli por miatt csak lassan repülhet, lobogó lángok közé száll, melyek nem öt, hanem csak a szárnyaira tapadt földi salakot emésztik fel, azután szabadon bocsátják, hogy felrepüljön az örökkévalóság virágozni nem szűnő rózsáihoz, a keresztre feszített Isten megdicsöült sebhelyeihez.“ Judit fejét gyengén rázva mondá : „Ily szere- tetet nem ismerek ! de a porszeretetröl ép oly keveset akarok tudni, mint ön.“ „Ezt könnyebb mondani, mint megtenni“ vi- szonzá Ernő. r „En pedig erősen feltettem magamban,“ vágott közbe hevesen Judit „senkit sem szeretni a világon.“ „Ohó ! Judit kisasszony ! ez rettenetes feltétel,“ mondá nevetve Ernő. „Hány éves kegyed ?“ „Tizennyolc.“ „Jó , jó, egy két esztendőcske és feltétele oda lesz.“ „Nem !“ kiáltá Juditmég hevesebben,mialatt hollófekete szemei szikrát lövelltek ; „soha! Ernő ur, soha !— Nem akarok szeretni, mert a szeretet fájdal-
