Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XVIII. Könyv

79

két tévútra vezetendó'k bebizonyítani, miszerint Diomedes csakugyan isten lett, és ez által rábírni őket, hogy az igaz Isten megsértésével mennél több istent tiszteljenek; elhunyt feleiknek pedig, kik, mig éltek , sem éltek igazán, templomok, oltárok, áldozatok és papok által (mik, ha kellőleg vitetnek véghez, mind csak az egy igaz és élő Isten tiszteletére történhetnek) szolgálatjokra legyenek.

XIX.

Hogy Aeneas azon időben jött Itáliába, midőn a hébereknél Labdon

bíró elnökölt.

Aeneas Trójának bevétele és elpusztítása után azon időben jött Itáliába húsz hajóval, melyeken a trójaiak maradékai szállíttattak, midőn itt Latinus, az athénieknél Menestheus, a sicyonoknál Polyphides, az assyroknálTauta- nes uralkodott ; a hébereknél pedig Labdon volt a biró. Latinus halála után Aeneas uralkodott három évig; mialatt a fönnevezett helyeken nem változtak a királyok, csak a sicyonoknál volt már akkor Pelasgus király, és a hébereknél Sámson bíró, ki, mivel bámúlatra ragadó erővel bírt, Herculesnek tartatott. Mivel pedig Aeneas halála után eltűnt, a latinok őt istenökké tették. A sabínok is első királyukat, Sancust, vagy mint némelyek nevezik, Sanc- tust, az Istenek közé sorolták. Ugyanezen idő alatt Codrus, Athene királya ismeretlenül e város ellenségeinek, a peloponnesusiaknak tette ki magát megöletése végett; és megtörtént. Azt mondják, ezáltal hazáját szabadította meg. Mert a peloponnesusiak azonjósválasztkapták,hogy ők csak úgy lesznek győztesek, lia amazoknak királyát meg nem ölik. Az tehát szegényes öltözetbenjelenve meg előttök,őket, civódás által megöletésére ingerelve, elámítottá. Azért említi föl Virgil is Codrus civódásait. ')

És az athéniek őt, mint istent, áldozatok által tisztelték. A latinoknál a negyedik király, Silvius, Aeneas fia, de nem Creusától, kitől Ascanius született, az ottani harmadik király, hanem Lavinia Latinus leányától, ki, a monda sze‘) Virg. Eclog. V. II.