Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
41 confu'sio-t — zavart — jelent; mely Babylonból azonban ezen minden nemzetből alakúit, királyné újjászületés által megszabadul, és a leggonoszabb királytól átmegy a legjobb királyhoz, vagyis az ördögtől Krisztushoz. Ezért mondatik neki : „ F iedd el népedet és atyád házát.“ Ezen istentelen város részét képezik magok a test, és nem hit szerinti zsidók is, szintén ellenségei lévén ezen nagy királynak s az ő királynéjának. Hozzájok jött ugyanis és általok öletett meg Krisztus, ki mégis inkább azoké lön, kiket test szerint nem látott. Innen mondja egyik zsoltár jövendölésében maga ezen királyunk : „Megmentesz az ellenmond') nép pereitől, a nemzetek fejévé tészsz engem. A nép, melyet nem ismertem, szolgált nekem., hírem hallására enge- delmeskedék nekem; ’) tehát a nemzetek ezen népe, melyet Krisztus testi jelenlétével nem ismert, de a mely mégis azon neki hirdetett Krisztusban annyira hitt, hogy méltán mondatnék róla : „Hírem hallására engedelmeskedék nekem, mert a hit a hallásból van,u 2) ezen nép — mondom — egyesülve a mind test, mind hit szerint igazi izraelitákkal, képezi Isten azon városát, mely test szerint magát Krisztust is szülte, midőn az egyedül amaz izraelitákból állott. Ebből származék ugyanis szűz Mária, kiben Krisztus emberré leendő testet vett föl. E városról szól egy másik zsoltár : „ Sionról fog mondatni : anya ö, és ember lett benne, és maga a felséges alanttá azt.11 3) Ki ezen Felséges, ha nem az Isten? Következőleg Krisztus, a ki Isten, mielőtt Mária által ezen városban emberré lett, a pa- triarchák és prófétákban alapította azt. Mivel tehát Isten ezen királynői városáról már egy régi jövendölés által, melyet beteljesülve látunk, volt mondva : „ Atyáid helyett fiaid lesznek, és fejedelmekké rendeled őket az egész földön, “ 4) — mert az ő fiaiból válnak az egész földön az ő elöljárói és atyái, hogy dicsérjék őt a hozzá gyülekező népek az örök dicséret zengésével örökké — : kétségkívül mindennek, a mi itt képletes szólamokban homályosan mondatik, bármiként értessék, ezen elég világos dolgokkal meg kell egyeznie. ') Zsolt. XVII, 44—45. — ») Rom. X, 17. — ’) Zsolt. LXXXVI, 5. — ‘) U. o. XLIV, 17.
