Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
31 tént ugyanis Salamon országával az ő utódai alatt, míg- len a földi Jeruzsálem, mely azon országnak székhelye *) volt, a Salamon által épített templommal együtt fel nem dúlatott.De nehogy e miatt azUr is ígérete ellen látszszék cselekedni, folytatólagosan hozzáteszi: „Fólkentedet késlelteted.“ De ha az Ur fölkentje késleltetve volt, úgy ez sem Salamon, sem Dávid nem lehetett. Mert bátor fölkentjei- nek neveztetnek mindazon királyok, kik a rejtélyes olaj által fölszenteltettek, és pedig nem csak Dávid és utódai, hanem még Saultól kezdve, ki legelőször kenetett fel ama nép királyává, kit maga Dávid is az Ur fölkentjének nevez : mindazáltal mégis csak egy volt az igazi fölkent; a többi látnokilag fölkent királyok ennek csak előképei voltak, és ezen fölkent, azok véleménye szerint, kik Dávidot vagy Salamont tartották annak, sokáig késlelteték ; az Isten határozata szerint azonban ép a maga idejében jelenék meg. De hogy mik történtek ezen késleltetés közben a földi Jeruzsálem országában, hol, reményök szerint, ő uralkodott volna, a zsoltár következő soraiban olvashatjuk : „Fölbontottad szolgáddal kötött szövetségedet, megaláztad, földhöz vervén koronáját. Lerontád minden kőfalát, és erősségeit irtóztató romokká változtatád. Pusztítják , rontják azt minden arra általmenök, szomszédjai csúfjává lön. Fölemeléd ellenségei jobbját, megörvendeztetted gyűlölőit. Megtompítád kardja élét és nem segítéd meg a hadban. Elvetted előbbi fényét és királyi székét felforgatád. Megrövi- ditéd ifjúsága napjait, gyalázattal borítád be ötét.“ 2) Ezek mind bekövetkeztek a szolgáló Jeruzsálemre, melyben néhány szabad nő gyermeke is uralkodott, kik ezen országot ideiglenes felügyelői minőségben kezelték ; a meny- nyei Jeruzsálem országát pedig, melynek ők fiai valának, igazi hitben várták, és az igazi Krisztustól reményiették. Hogy mindezek azon országra nézve miképen teljesedtek be, a történelem évkönyvei, csak lapozgassuk azokat, meg fogják mutatni. ’) Kir. III. k. XIV, 7. — a) Zsolt. LXXXVHI, 40—46.
