Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
25 zetet rémítő pusztítással földúlák és elhurcolák. De menynyiben tartozik az Saulhoz ? mert ha ilyes valamit kellett volna megdorgálni, akkor inkább Dávid lett volna megdorgálandó, kinek Salamon gyermeke volt. Elvégül jelenleg sincs a héber nép maga közt megosztva ; hanem különbség nélkül ugyanazon egy hibás társaságban élvén mindnyájan, csak szét vannak szórva a föld különféle részeire. Ama fölosztás pedig, melylyel az Ur Saulnak, népét és országát képviselő személyében azon országot fenyegeté a következők által öröknek és változatlannak mondatik : „Ö pedig szavát meg nem változtatja, végzését meg nem bánja, mert nem ember, hogy határozatát megbánná; az fenyeget és nem fog fönmaradni, “ vagyis : az ember fenyeget és nem fog főnmaradni, nem pedig az Isten, ki nem bánja meg határozatát, mint az ember. Mert hol a megbánásról van szó, ott a dolgok változása forog kérdésben, maga az isteni előretudás változhatlan maradván. — A hol tehát az mondatik, hogy nem fogja megbánni, értenünk kell, hogy nem fogja megváltoztatni. IV. Az e szavak által Israel népe fölosztása fölött kimondott isteni végzést valóban megmásíthalannak és örökkétartónak látjuk. Mert mindazok, kik Krisztushoz áttértek, áttérnek vagy áttérendenek, sem az emberi nem egy és ugyanazon természetét tekintve, sem az Isten előre- tudása szerint nem közölök valók voltak. Mert mindazon Izraeliták, kik Krisztushoz állhatatosan ragaszkodván, soha sem lesznek együtt azon Izraelitákkal, kik Krisztusnak ez élet végéig ellenségei, hanem az itt említett fölosztásban örökké megmaradnak. Mert a Sína hegyéről szolgaságot eredményező *) ó szövetség, egyébre sem alkalmas, mint egyedül az uj szövetség tanúbizonyságára. Bizonyára míg Mózsest olvassák, addig fátyol van szíveiken, mely csak akkor vétetik el, 2) midőn innen Krisztushoz áttérnék. Ugyanis a megtérők szándéka régiből újjá változik, miután kiki már nem testi, hanem lelki boldogságot kiván nyerni. Miért is maga a nagy próféta Sámuel, mielőtt Sault királylyá kente volna, — midőn Izraelért az Úrhoz folyamodott, ki őt meghallgatá, és midőn az *) Gal. IV, 24. - 3) Kor. II. 1. III, 16.
