Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XXI. Könyv
299 által szenved, azon különbséggel, hogy midőn mást kárhoztatván igazságtalanul cselekedett, most ő kárhoztattat- ván igazságosan bűnhődik. XII. Az első vétek nagyságáról, melyért mindenki örök büntetéssel bűnhődik , ki a Megváltó kegyelmén kívül van. De az örök büntetés azért tetszik keménynek s igazságtalannak az emberi érzéknek, mivel a haldokló érzékeknek gyarlóságában hiányzik a legfönségesebb s legtisztább bölcsészeinek azon érzete, mely által észrevehető, hogy azon első törvényszegésben mily nagy gonoszság követtetett el. Mert minél jobban élvezte az ember az Istent, annál nagyobb gonoszsággal fordult el tőle, s így méltó lett az örök büntetésre, s megfosztó magát azon jótól, mely örök lehetett volna. Ezért kárhozott el az egész emberiség; mert a ki azt kezdetben elkövette, az ő, saját magában gyökeredzett törzsökével együtt büntettetett meg, úgy hogy senki sem szabadul meg ezen igazságos büntetéstől; hacsak az Isten irgalmassága és nem érdemlett kegyelme által nem ; és úgy osztatik el az emberi nem, hogy némelyekben bebizonyúljon, mit tehet az irgalmazó kegyelem, a többiben pedig,' mit az igazságos boszúállás. Mindkettő ugyanis nem bizonyúlhatna be, mindenikben ; mert ha mindnyájan az igazságos kárhozat büntetéseiben maradnának, semmiben sem tűnnék föl a Megváltó irgalmazó kegyelme; s ismét, ha mindnyájan átvitetnének a sötétségből a világosságba, senkiben sem mutatkoznék a boszúállás szigora. A melyben azért sokkal többen vannak, mint amabban, hogy így kinyílvánúljon, mit érdemelne mindenik. S ha ez mindenkinek megadatnék, a büntető igazságot senki sem feddhetné meg igazságosan ; minthogy pedig oly sokan szabadúlnak meg onnan, méltán modha- tunk legnagyobb köszönetét Szabadítónk ingyenvaló ajándékáért.
