Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
14 elveszi annak, a mi jót vagy gonoszt a testben cselekedett, jutalmát vagy büntetését '),“ hasznunkra legyen. A test alatt ugyanis az apostol itt azon időt érti, a meddig a testbeni élet tart. S annakokáért, ha valaki gonosz elméjében és istentelen gondolatában káromkodik, habár testének egyik tagjával sem működött közre, nincs ám azért fölmentve a bűnvád alól, mert azt nem testének mozgásával cselekedte, csak ha azon idő alatt cselekedte, míg teste is volt. Ily módon helyesen lehet megérteni a zsoltárnak ama szavait is : „Isten pedig a mi királyunk eleitől fogva; ö menekvést, üdvösséget szerze a föld közepén 2),“ hogy az Ur Jézust Istenünknek fogadjuk, a ki a századokat megelőzte, mert ő általa lettek a századok, ő eszközlé a mi üdvösségünket, midőn az Ige testté lön, és a földi testben lakozék 3). IX. Később, miután Annának e szavai által meg lett volna jövendölve, hogy mikép kelljen a dicsekvőnek dicsekednie, — természetesen nem önmagában, hanem az Urban, azon megjutalmazás végett, mely az ítélet napján rá várakozik—, így folytatja: „Az Ur fölment az egekbe, és ez hangzott alá: 0 megítéli a föld véghatárait, mert igazságos.“ Tökéletesen a hívek hitvallásának rendét tartotta meg. Fölment ugyanis Krisztus Urunk a mennybe, onnan ismét eljövendő megítélni az eleveneket és holtakat. „Az pedig, mint az apostol mondja, hogy ö fölment, mire mutat egyébre, ha nem arra, hogy előbb leszállód volt a földnek alsó részére ? Úgy van, az, a ki alászállott vala, ugyanaz, a ki jöl is ment, sokkal fölebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltene, 4)“ Felhőin keresztül hangzott tehát, melyeket fölmenetelekor Szentlélekkel betöltött. Onnan fenyegette Jezaiás prófétánál (V, 6.) Jeruzsálem szolgálóját, vagyis a terméketlen szőlőt, hogy ne esnék rá eső. Azután ez áll : „0 megítéli a föld véghatárait,u mintha azt mondaná : „A föld véghatárait is.“ Mert az, ki kétségkívül minden embert megítél, koránsem fogja a föld egyéb í'észeit ítélet nélkül hagyni. A föld véghatárai alatt azonban helyesebben ért') Kor. IL 1. V, 10. - 3) Zsolt. LXXIII, 12. — ü Ján. I, 14. — ‘l Efez IV, 9—10.
