Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XXI. Könyv

279

hol a fa elrohad, oly sokáig romlatlanúl eltartson, hacsak a tárgyaknak elrontója a tűz nem ?

III. Szemléljük a mésznek csodáját, — kivéve azt, melyről már mondottuk, hogy tűz által megfehéríttetik, mely egyebeket feketékké szók tenni —, tehát a mész legtitkosabban a tüzből tüzet fogad magába, és azt — ámbár az érintő a göröngyöt hidegnek találja —, oly titkosan megőrzi, hogy azt egy érzékünk által sem vesz- szük észre, azonban tapasztalásból tudjuk, miszerint észrevétlenül ugyan, de mégis elfojtva benne van. És azért azon meszet élőnek (oltatlan) mondhatják, mint maga a rejlő tűz láthatatlan lelke a látható testnek. Már bedig mily csodálatos, hogy midőn eloltatik, akkor gyulád meg? Hogy e titkos tűz eltávolíttassák, vízzel töltetik meg s vízzel öntetik le, és mely előbb hideg volt ez által meleg lesz, a meleg testek pedig meghidegűlnek. A göröngynek szétoszoltával a távozó tűz, mely benne rejlett, előáll, és azután mintegy halál által oly hideg lesz, hogy vízzel leöntetvén sem lesz égő, és mely meszet előbb élőnek neveztünk, azt most kialudtnak (oltottnak) nevezzük. Mi az, mi ezen csodához csak látszólag volna adható ? és mégis valósággal hozzáadatik. Mert ha nem vizet hanem olajat használsz — mely pedig a tűz élesz- tésére sokkal alkalmatosabb — : ennek semmiféle megvagy ráöntésével forrásba nem hozod. Ha ezen csodát egy indiai kőről olvastuk vagy hallottuk, és nem tapasztaltuk volna : valóban azt vagy mesének gondolnók, vagy rajta szerfelett csodálkoznánk. A mely dolgoknak pedig okai naponkint szemeink élőtt vannak. nem nemök kevesbbé csodálatos volta miatt, de megszokottságuknál fogva kisebbeknek tűnnek fel, úgy hogy a világ legtávolabb részéből Indiából hozott némely tárgyak csodálásá- val is felhagyunk, ha azok mint csodálatosak hozzánk is eljuthattak.

IV. Gyémánt-kővel nálunk sokan bírnak és leginkább aranyművesek és gyöngymetszők, mely kő állítólag sem vassal sem tűzzel, sem más erővel — a bakvért kivéve — le nem győzetik. De kik avval bírnak és ismerik , vájjon úgy csodálkoznak-e, mint azok, kiknek először mutattatik meg? Kiknek pedig nem mutattatik