Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XX. Könyv
270 nak csak nemzetségéből származnak. — Ámbár tehát megnyerve a kegyelem és irgalom lelkét, a hívők nem kárhoztatnak el istentelen szülőikkel együtt; fájlalni fogják mégis, mintha ők tették volna, mit azok követtek el.— Tehát nem a bűntett fölötti szenvedés-, hanem kegyeletérzetből fogják fájlalnh És csakugyan, hol a hetven magyarázó mondotta : „Es reám fognak tekinteni, azért, hogy : kigúnyoltak,“ így van a zsidóból magyarázva : „Es reám fognak tekinteni, kit általszúrtak“ ') e szóból ugyan világosabban kitűnik, hogy Krisztus felfeszítve volt; azonban általárfos szenvedéséből azon kigúnyoltatás sem maradt el, mit a hetven magyarázó tenni jobbnak látott. Mert kigúnyolták őt, midőn megfogatott, megkötöztetett, elitéltetett, gyalázatul ocsmány ruhába öltöztetett, tövissel megkoronáztatott, fején náddal megüttetett, és nevetségesen térdhajtásokkal imádtatott, midőn keresztjét hurcolta és már a fán függött. — Nem egy magyarázatot követve tehát, hanem kettőt összekötve, midőn mind „ki g un y ol- tak-,“ mind „megfeszítették“-et olvasunk, az Ur szenvedésének igazságát teljesebben megismerjük. IV. Midőn tehát a látnoki iratokban azt olvassuk, hogy az utolsó Ítéletre az Isten eljövend, habár semmi más megkülönböztetés nem tétetik is, egyedül az Ítélet miatt is Krisztust kell érteni ; mert ámbár az Atya ítél, de az emberfiának eljövetele által ítélt. Mert ő jelenlétének nyilvánítása által „Nem ítél senkit, hanem minden ítéletet Fiának adott,112) ki mint embernyilváníttatik itélendőnek, valamint mint ember Ítéltetett el. Ki lehetne más, kiről az Isten Izaiás által, Jákob és Izrael neve alatt, kinek magvából testet vett föl, beszél ? mi így van megírva : „Jákob áz én fiam, felfogadom öt, Izrael az én választottam, kit kedvel az én lelkem', lebocsátom rá lelkemet, hogy hirdesse a népeknek az ítéletet. Nem kiált ö, sem nem civakodik, nem hallatja szavát az rácán. A megzúzott nádat össze nem töri, a füstölgő mécsbelet el nem óltja, hanem igazságban fogja hirdetni az ítéletet', nem leszen szomorú sem el nem csügged, midőn ítéletet teszen a földön, és az ö nevében reménylenek a népek.113) ') A Vulgátában így találtatik. — ’) Ján. V. 22. — s) Izai. XLII, 1—4.
