Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XX. Könyv
213 ban hajtja birtokába. Mert hatalmasabban hajtja birtokába az ördög azt, ki nem csak Istentől elidegenedik, hanem még Isten szolgáit is ok nélkül gyűlöli. „Es bezárd, úgy szól tovább az apostol, pecsétet ütvén a nyílásra, hogy tovább ne csalhassa a pogányokat, míg ezer esztendő el nem telnék.1'1' „lés bezárd mi annyit tesz. hogy megtiltatott neki a kimenetel ; azaz : megparancsolá neki, hogy ki ne lépjen. „Pecsétet ütvén a nyílásra;1,1 mi által véleményem szerint akarta kijelenteni, miszerint titokban akarja tartatni azt: vájjon kik tartoznak az ördöghöz, s kik nem. Mert ez e földön csakugyan titok ; bizonytalan ugyanis, vájjon nem fog-e elesni az, ki állani látszik, s nem kel-e föl az, ki feküdni látszik. E tilalom bilincsei és zárjai pedig ®azon nemzetek elcsábítását gátolják s tartják vissza, melyeket mint Krisztushoz tartozókat azelőtt elcsábíta vagy fogva tarta. Ezeket ugyanis kiválasztotta Isten a világ teremtése előtt *), mint az apostol mondja, kogy kiszabadítaná a sötétség hatalma alól és átvinné az ő szerelmes fiának országába. 2) Mert ki ne tudná, hogy az ördög még most is elcsábítja s az örök kárhozatba ragadja a nemzeteket, melyek az örök életre hivatva nincsenek ? Az se zavarjon senkit, hogy az ördög néha azokat is elámítja, kik miután Krisztusban újjászülettek, már Isten törvénye szerint élnek. „Mert tudja az Ur, kik legyenek az övéi 5) ezek közöl pedig egyiket sem csábítja el az örök kárhozatra. Mert az Isten úgy ismeri őket, mint Isten, ki előtt a jövő sincs rejtve ; nem pedig mint az ember, ki az embert csak jelenben ismeri, (ha mégis ismeri azt, kinek szívébe nem lát) de, hogy milyen lesz jövőben, még magáról sem tudja. Azért köttetett meg és záratott el tehát az ördög a pokol mélységében, hogy tovább már el ne csábítsa azon nemzeteket, melyekből az egyház áll s melyeket, mielőtt az egyház lett volna, mint elcsábítottakat fogva tartott. Nem is az mondatott : „Hogy senkit se csábítson ela ; hanem „Hogy már a nemzeteket ne csábítsa,'1 melyek alatt kétségkívül az egyházat akarta értetni. „Míg ezer esztendő el nem telnék,“ vagyis azon idő, mely hátra van a hatodik napból, mely ezer évből áll ; vagy mindazon évek, melyek még hátra vannak a világ végéig. ») Efez. 1, i. — J) Kol. I, 13. — s) Tini. 11.1. II, 19.
