Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XX. Könyv

201

majd minden igazságos Ítélete rejtve van előttünk ; jóllehet a jámborok előtt hitüknél fogva nem titok, hogy mindaz, mi előttük rejtve van, igazságosan történik.

III.

Mit mondott aPredikátor könyvében Salamon azokról, mik ez életben a jók- és gonoszokkal közösek.

Salamon ugyanis Izrael legbölcsebb királya, ki Jeruzsálemben uralkodott, a Prédikátornak nevezett könyvet, mely a zsidók sz. iratainak cikköny vében is meg van, így kezdette meg : „Hiúságok hiúsága ! úgymond a Prédikátor, hiúságok hiúsága és miden hiúság. Mi haszna van az embernek minden munkájából, melylyel a nap alatt fárasztja magát.“ ’) És midőn ezen egy mondatból fűzné össze a többit, megemlítvén az élet nyomorait, hibáit, az időnek röpke futását, melyben semmi szilárd, semmi állandó nem mamarad : a dolgok azon hiúsága között a nap alatt, azt is siratja mintegy, hogy — jóllehet a bölcseség telje fölötte áll a bolondságnak, mint fölötte áll a világosság telje a sötétségnek, 2) továbbá jóllehet a bölcs fejében vigyáznak a szemek, a bolond pedig sötétségben jár: még is mind a kettőnek azon egy vége van, természetesen ebben az életben, melyet a nap alatt töltünk, — értvén tudniillik itt azon bajokat, melyeket a jók és gonoszakkal közöseknek látunk. Azt is említi, hogy a jók is szenvednek roszat, mintha roszak volnának, és a gonoszak is nyernek javakat, mintha jók volnának, így szólván : „ Van más hiúság is, mely a földón történik. Tudniillik : vannak igazak, kiknek oly rósz állapotuk, mintha a gonoszok eselekedeteit űznék, és találtatnak istentelenek, kik oly bátorságban élnek, mintha a jámborok cselekedeteivel foglalatoskodnának. Be ezt is hiúságnak lenni Ítélem.11 5) Ezen hiúságban, melynek kellő megismertetésére a legbölcsebb férfiú ezen egész könyvet rászentelte, — kétségkívül nem más okból , hanem, hogy azon életért esengjünk, mely nem is>) Pied. I, 2—3. — 2) U. o. II, 13. — 3) U. o. VIII, 14.