Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
184 szenvedély fölött. Miért is, ha az ember Istennek nem szolgál, kereshetünk-e benne igazságot? mivel ha Istennek nem szolgál, semmiesetre sem parancsolhat a lélek a testnek, vagy az emberi ész a szenvedélyeknek. És ha ily emberben nem létezik igazság, kétségkívül ily emberekből álló társaságban sem létezhet. Tehát nincs itt ama jogszerűség, mely az emberek sokaságát néppé teszi, melynek társasága köztársaságnak mondatik. Mit mondjak a haszonközösség által egyesített emberi gyülekezetről, mely e meghatározás szerint szintén népnek neveztetik ? Bátor jól meggondolva, hogy semmi hasznuk sincs azoknak az élők között, kik istentelenül élnek, mint él mindaz, ki nem Istennek, hanem a daemonoknak szolgál, kik annál gonoszabbak, minél inkább kívánják, hogy nekik mint isteneknek áldozatok hozassanak, holott ők a legtisztátalanabb szellemek : mégis a mit a jogszerűségről mondottunk, elégnek tartom itt is arra, hogy világos legyen, miszerint ezen meghatározás szerint nem nép az, mely a köztársaság birtokosának mondatik ugyan, de melyben igazság nem létezik. Mert ha azt állítják, hogy a romaiak köztársaságukban nem tisztátalan szellemeknek, hanem jó és szent isteneknek szolgáltak ; valljon örökké ismételjük-e azt, mit már elégszer, sőt az elégen fölül is mondottunk ? Mert ké- telkedhetik-e még valaki, ki e jelen mű előbbi könyvein át ezen helyig eljutott, hogy a romaiak rósz és tisztátalan daemonoknak szolgáltak, hacsak nem szerfölött esztelen, vagy szemtelenül kötekedő? De mellőzve azt, hogy milyeneknek hoztak áldozatokat csak azt említem, mi az igaz Isten törvényében irva van : „ A ki idegen isteneknek áldozik az egy Jehován kívül, megölettessék.“ Ki ezt ily fenyegetőleg megparancsolta, az nem akarta, hogy akár jó, akár rósz isteneknek áldozatok mutattassanak be. XXII. Vájjon igaz Isten-e az, kinek a keresztények szolgálnak, és kinek egyedül kell áldozatot hozni. De kérdezheti valaki : ki az az Isten, kinek a romaiak engedelmeskedjenek, és mi által bizonyíttatik érdemesnek, ’) Móze. II. k. XXII, 25.
