Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
2 tatott, ') : próféták korának neveztetik. Mert jóllehet magát Noé patriarchát is, ki alatt a vizözön által az egész föld elboríttatott, és másokat, kik vagy előbb vagy utóbb egész addig az ideig éltek, midőn Isten népe fölött királyok kezdtek uralkodni, akár bizonyos módon ábrázolt, akár azon előre kijelentett jövendöléseik miatt, melyek az Isten városára s a mennyeknek országára vonatkoznak, nem ok nélkül nevezhetnénk prófétáknak, annál is inkább, minthogy némelyikökről ezen elnevezést nyilván is olvassuk, mint : Ábrahám- 2) és Mózsesről 3) ; mindaz- által próféták korának kiválólag és leginkább az mondatik, melyben Sámuel kezdett jósolni, ki mind Sault, mind — ennek visszavetése után — Isten parancsára magát Dávidot is királylyá kente, kinek törzséből származnának a többiek, mindaddig, mig származniok így kellene. Ha tehát mindazt, mit a próféták Krisztusról előre kijelentettek, — midőn Isten városa, a halálozás miatt kevesbedő s a születés által szaporodó tagjaival, épen ezen időben futá pályáját—, föl akarnám említeni, a végtelenig terjedne értekezésem. Mert először is, ha magát a szentírást, mely a királyokat, azok tetteit s a velők történt eseményeket rend szerint fölosztva, úgy látszik, mintha a viselt dolgoknak történeti ügyességgel írt elbeszélésével foglalkoznék, Isten Lelkének segítségével vizsgáljuk, észre fogjuk venni, hogy az inkább, vagy, bizonyára nem kevésbbé a jövő kijelentését, mint a múltak elbeszélését célozza. És, hogy ennek szigorú kutatása és alapos bebizonyítása mily fáradságos, hosszú s mily sok kötetre méltatlan munka volna, ki nem tudja, a ki ezeket csak középszerűen is meggondolja ? Azután meg, mert magok azon helyek, melyek kétségkívül a jóslatok sorába tartoznak, oly számosán szólnak Krisztus- s a mennyek országáról, mely az Isten városa, hogy ennek napfényre derítése nagyobb vitatkozást igényel, mint e műnek célja megkivánja. Ennélfogva, ha tehetségem engedi, toliamat úgy fogom irányozni , hogy jelen munkámban, melyet Isten akarata szerint akarok elvégezni, se azt, mi fölösleges, el ne mondjam, se azt, mi elégséges, el ne hagyjam. ') Jer. XXV, 2. — ») Mózs. I. k. XX, 7. — 3) U. o. V. k. XXXIV, 10
