Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XIX. Könyv

168

sasíthatlanok és magánosán kóborlók : nem a juhok, szarvasok , galambok, seregélyek és méhek módjára, hanem mint az oroszlánok, rókák, sasok és baglyok ; mert hol az a nő-tigris, mely nem morogna szelíden kölykeire és kivetkezve vadságát nem hízelegne ? melyik ölyv nem pá- rozik, jóllehet magányosan röpköd körül a zsákmány után, melyik nem rak fészket, nem költi ki tojásait, nem táplálja kicsinyeit, és mely a házi szövetséget mintegy a családanyával a tőle kitelhető békében főn nem tartja ? Mennyivel inkább vonzódik az ember mintegy saját természetének törvényei szerint, hogy az emberekkel -— a mennyire tőle függ -— társaságban legyen és barátságot kössön, midőn még a roszak is az övéik békéjéért harcolnak, s ha lehetséges lenne, mindenkit sajátjokká tenni akarnának, hogy mindenki és mindenek csak egynek szolgáljanak ; s mi egyéb föltét alatt, mint hogy szeretve vagy félve bár, az ő békéjébe egyezzenek ? A büszkeség ugyanis így, ily fonákul utánozza az Istent. Gyűlöli a társaival való egyenlőséget Isten alatt, a maga uraságát azonban társain szeretné gyakorolni Isten helyett. Gyűlöli tehát Isten békéjét, és szereti saját jogtalan békéjét. Az ugyanis semmi módon sem lehetséges, hogy mégis bárminő békét ne szeressen. Mert egy vétek sem oly természetellenes, hogy a természetnek legvégső nyomait is eltörölje.

III. így tehát mindenki, ki elébe tudja tenni az igazat a rosznak, a rendest a rendellenesnek, be fogja látni, hogy a roszak békéje összehasonlítva az igazak békéjével nem is nevezhető békének. A mi pedig rendellenes, szükséges, hogy az azon dolgok valamely részében, vagy valamely részéről, vagy valamely részével békés állapotban legyen, melyekben létez, vagy melyekből alakúi, mert különben épen semmi sem lenne. Epen úgy, mintha valaki fejjel lefelé függ, bizonynyal rendellenes a test helyzete és a tagok rendje, mert az, a minek a tennészet követelése szerint főn kellene lenni, alul van, s minek a természet akarata szerint alul kell lenni, fönsővé változott ; eme rendellenesség által a tettnek békéje meg van zavarva s azért kellemetlen ; mindazáltal a lélek békében van testével, melynek jólétét előmozdítani iparkodik, és azért van, ki a dolgot fájlalja. E lélek, ha a test kellemetlenségei által ki-