Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XIX. Könyv

168 sasíthatlanok és magánosán kóborlók : nem a juhok, szar­vasok , galambok, seregélyek és méhek módjára, hanem mint az oroszlánok, rókák, sasok és baglyok ; mert hol az a nő-tigris, mely nem morogna szelíden kölykeire és ki­vetkezve vadságát nem hízelegne ? melyik ölyv nem pá- rozik, jóllehet magányosan röpköd körül a zsákmány után, melyik nem rak fészket, nem költi ki tojásait, nem táplálja kicsinyeit, és mely a házi szövetséget mintegy a család­anyával a tőle kitelhető békében főn nem tartja ? Mennyi­vel inkább vonzódik az ember mintegy saját természeté­nek törvényei szerint, hogy az emberekkel -— a mennyire tőle függ -— társaságban legyen és barátságot kössön, midőn még a roszak is az övéik békéjéért harcolnak, s ha lehetséges lenne, mindenkit sajátjokká tenni akarnának, hogy mindenki és mindenek csak egynek szolgáljanak ; s mi egyéb föltét alatt, mint hogy szeretve vagy félve bár, az ő békéjébe egyezzenek ? A büszkeség ugyanis így, ily fonákul utánozza az Istent. Gyűlöli a társaival való egyen­lőséget Isten alatt, a maga uraságát azonban társain sze­retné gyakorolni Isten helyett. Gyűlöli tehát Isten békéjét, és szereti saját jogtalan békéjét. Az ugyanis semmi módon sem lehetséges, hogy mégis bárminő békét ne szeressen. Mert egy vétek sem oly természetellenes, hogy a termé­szetnek legvégső nyomait is eltörölje. III. így tehát mindenki, ki elébe tudja tenni az iga­zat a rosznak, a rendest a rendellenesnek, be fogja látni, hogy a roszak békéje összehasonlítva az igazak békéjével nem is nevezhető békének. A mi pedig rendellenes, szük­séges, hogy az azon dolgok valamely részében, vagy va­lamely részéről, vagy valamely részével békés állapotban legyen, melyekben létez, vagy melyekből alakúi, mert kü­lönben épen semmi sem lenne. Epen úgy, mintha valaki fejjel lefelé függ, bizonynyal rendellenes a test helyzete és a tagok rendje, mert az, a minek a tennészet követelése szerint főn kellene lenni, alul van, s minek a természet akarata szerint alul kell lenni, fönsővé változott ; eme rend­ellenesség által a tettnek békéje meg van zavarva s azért kellemetlen ; mindazáltal a lélek békében van testével, melynek jólétét előmozdítani iparkodik, és azért van, ki a dolgot fájlalja. E lélek, ha a test kellemetlenségei által ki-

Next

/
Thumbnails
Contents