Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XIX. Könyv

166

ke ne legyen, hanem szándékok, hegy olyan legyen, minőt ők akarnak. Végtére ha lázadás által magokat másoktól elkülönzik is, mindazáltal, — hacsak a velők egy véleményben levőkkel vagy összeesküdtekkel a béke valamely nemét nem tartják —, véghez nem viszik, a mit szándékoznak. Ezen okból a rablók magok, hogy erősebben és biztosabban háborgathassák mások békéjét, társaikkal békében lenni óhajtanak. Sőt létezzen egy, erejére oly kitűnő és társaitól annyira tartózkodó, hogy egy társra se bizza magát, csak egyedül leskelődjék és győzedelmes- jék elnyomván, vagy, vagy meggyilkolván a kiket lehet s kirabolván őket : bizonyára azokkal, kiket meg nem gyil- hat, vagy kik előtt tetteit titkolni akarja, a békének némi árnyékát tartja. Honn pedig neje és gyermekeivel, vagy ha mások is vannak ott, ezekkel is bizonynyal békeség- ben lenni törekszik ; mert kétségkívül gyönyörködik ben- nök, kik intésére szót fogadnak. Ellenben ha ez nem történik, boszonkodik, pöröl, boszút áll és házi békéjét, ha a szükség úgy hozná magával, még dühöngve is rendbe hozza : mert tapasztalja, hogy ez máskép nem lehetséges, hacsak bizonyos alapnak, melyet saját házában ő maga képez, egyebek is ugyancsak családi körében alá rendelve nincsenek. Ez okból, ha neki többek szolgálata fölajánltatnék, például valamely városé vagy népé, úgy, hogy azon módon fognak neki szolgálni, mint övéitől saját házában kívánta, nem lappangna többé mint rabló rejtek helyeken, hanem hatalmas királynak tolná föl magát, minthogy ugyanazon szenvedély- s Ugyanazon gonoszságában megmaradna. E szerint mindenki békében kiván lenni övéivel, kiket saját véleménye szerint akar kormányozni ; mert még azokat is, kikkel hadat viselnek — ha lehet — övéikké tenni, s meghódításuk után saját béke törvényeiket rájuk erőszakolni törekszenek.

II. De tegyük fel, hogy valaki olyan, minőt a költői és mesés elbeszélés fest, s kit talán épen társasíthatlan vadsága miatt inkább fél, mint valódi embernek neveztek. Ámbár ennek birodalma a szörnyű barlang magánya vala, s ő maga oly különösen gonosz, hogy innét kölcsönözné nevét is — mert a rósz görögül az ő nevén xaxoç-nak mondatik — úgy, hogy nő sem intézne hozzá nyájas sza-