Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

X. Könyv

41

/

testvér Kain és Abel, kik közöl az öregebb áldozatát Isten megveté, az ifjabbét pedig kedvesen vévé.

V,

Áz áldozatokról, melyeket az Isten nem önmagokért, hanem je- lentőségökért kíván.

Ki lenne oly balgatag azt vélni, hogy Istennek az áldozatokra szánt dolgokra, saját használata végett szüksége volna ? A sz. írás sok helyen az ellenkezőről tanúskodik ; azonban nehogy hosszasakká váljunk, elég leend a zsoltár e rövid mondata: „Én mondom az Istennek: az én Uram vagy te, és az én javaimra nem szorultál.*) — Soha se higyjük tehát, hogy az Isten a baromra, vagy bármely más romlandó és mulékony tárgyra, sőt hogy még magára az ember igazságára is szorult volna; és az Istennek adott helyes tisztelet neki, nem pedig az embernek van hasznára. Mert senki sem mondhatja, ho^y ő a forrásnak használt, ha belőle ivott ; vagy a világosságnak, ha lát. Továbbá azon véráldozatok, melyekkel az ősatyák áldoztak, s a melyeket most az Isten népe már nem használ, sem jelentének egyebet: a jövőben történen-' dőknél, a melyek most bennünk a végből történnek, hogy Istennel egyesüljünk, s hogy felebarátunkat e célhoz tanácsadással segítsük. Tehát a látható áldozat jelvénye a láthatatlan áldozat szentségének. Honnan ama bűnbánó a prófétánál, vagy maga a próféta, ki bűneinek bocsánatáért esdeklett az Istenhez, így szól : „Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot mutattam volna be neked; de még az épenégö áldozatban sem gyonyörködöL Istennek tetsző áldozat a töredelmes lélek, és az alázatos és törődött szivet Isten meg nem veted. )

Vizsgáljuk tehát e helyet, hol a zsoltáros mondja, hogy az Isten nem akar áldozatot, s ismét azt mutatja meg, hogy kiván áldozatot. Tehát nem a leölt barom, hanem a töredelmes szív áldozatát kívánja. Az által, melyet szerinte az Isten nem óhajt, az jelképeztetik, melyet kiván.

») Zsolt. XV. 2. - *) Zsolt. LXXX. 18-19.

6