Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
X. Könyv
a szülőknek, a köznép pedig e szavat használja az irgalmasság cselekedeteinél, véleményem szerint azért ; mert az Isten azokat különösen megparancsolta, és kijelenté, hogy azok neki oly kedvesek, mint az áldozatok, vagy még azoknál is kedvesebbek. Mely szólásmód következtében maga az Isten is jámbornak neveztetett, kit a görögök beszédjükben sóba sem mondanak sixjeßslv, ámbár e szavat euaißeta az ő köznépük is könyörűletesség helyett használja. Honnan a sz. iratok némely helyein, nagyobb különbség végett zuoißeia helyett, mely jó szolgálatot jelent : inkább e szavat dsoaißsca használók, mely összetett szó isteni tiszteletet jelent. De mi e szavak egyikét sem fejezhetjük ki egy szóval. A mi tehát a görögben Xarpela névvel jel éltetik, éslatimíl szolgaságnakmon- daiik. melylyelmi az Istent tiszteljük; vagy a mi görögül dpyffXEta, latimii pedig religiónak neveztetik, de ama reli- giónak, mely minket az Istenhez köt; továbbá,melyet ők deoaeßsla szóval fejeznek ki, mi pedig nem egy szóval ngyan, de isteni tiszteletnek nevezhetjük. arról állítjuk : hogy az csak azon Istent illeti, a ki igaz Isten, és a ki tisztelőit istenekké teszi. Legyenek azért az égi lakokban bárminő halhatatlan és boldog szellemek, ha azok minket nem szeretnek és boldogságunkat nem óhajtják, úgy nem kell őket tisztelnünk. Ha pedig szeretnek és boldogítni akaimak: bizonyára onnan óhajtanak, a honnan magok is azok. Avagy ők nem onnan boldogok-e, a honnan mi? II. Mint vélekedett a platonicus Plotin az égi fölvilágosításról ? De nincs nekünk e jeles bölcsekkel legkissebb összeütközésünk sem e tárgyban; mert átlátták és irataikban sok helyen kimondták, hogy az égi szellemek is csak az által boldogok, a mi által mi ; t. i. bizonyos értelmi világgal bíró tárgy által, mely rájok nézve Isten ; tőlök különböző, mely őket fölvilágosítja, hogy világítsanak, és hogy általa tökéletesekké és boldogokká legyenek. Gyakran és sokat mondja Plotinus, Plato nézetét fejtegetvén : hogy azon lélek, melyet a mindenség lelkének
