Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
X. Könyv
35 se kivánja, hogy mindezt itt ismételjük, főleg miután, ha valaki el is feledte volna, azt olvasás által elméjében föl- elevenítheti. — Mi a platonicusokat, mint minden más bölcseknél jogosan elliirhedettebbeket, azért választottuk: mert valamint belátták, hogy az ember halhatatlan, eszes és értelmi lelke csak úgy lehet boldog, hahogy a lelket és világot alkotó Isten világában részesül : úgy szerintök a mindenki által óhajtott boldog életre is csak az juthat el, ki az egy, legjobb és változatlan Istenhez az ártatlan szeretett tisztaságával ragaszkodik. Hanem minthogy ők is akár a népek hiúságának és hibáinak engedve, akár pedig, mint az Apostol mondja : „elhivalkodának képzelődéseikben“ ’) úgy vélték, vagy akartak több Istent imá- dandónak, hogy némelyek közölök még a daemonokat is isteni tisztelettel óhajták illetni, kiknek egyébkint már részben megfeleltünk. — Most pedig a mennyire az Isten engedi, látni és vizsgálni akarjuk, hogy a mennyei lakokban lévő halhatatlan és boldog szellemek: milyenek az uraságok, karok, fejedelemségek és hatalmasságok, kiket ők isteneknek, jó daemonoknak, vagy. mint mi is, angyaloknak neveznek ; mennyiben kívánnak tőlünk isteni szolgálatot és tiszteletet ; vagy világosabban szólva : kiván- ják-e, hogy őket is, vagy csak egyedül az ő Istenüket, ki a mienk is, isteni tisztelettel magasztaljuk és imádjuk, és vájjon csak vagyonunk egy részét, vagy Önmagunkat is föláldozzuk vallási szertartással ? II. Mert ez azon tisztelet, melylyel kiválólag csak Istennek tartozunk ; mivel pedig a latinnyelvben ez értelem kifejezésére alkalmas szavat nem találok; azért szükség esetében görög szóval fogom jelenteni a mit mondani akarok. Mieink a kar pela szót, akárhol fordúlt is elő a sz. Írásban, szolgaságnak fordították. Azon szolgaság kifejezésére, melylyel az emberek irányában tartozunk, s mely szerint parancsolja az Apostol, hogy a szolgák engedelmeskedjenek uraiknak, a görög más szavat használ. Ellenben kazpsía a sz. iratok szerzőinek szólásmódja szerint vagy mindig, vagy oly gyakran, hogy majdnem mindig J) Sz. Pál rom. írt lev, 1. 21.
