Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
IX. Könyv
ban — nekünk, kiknek megtisztulni kell és kiszabadulni, valóban isteni segélyt nyújtson. E megfertőzhetlen Istentől mindenesetre távol áll a félelem, hogy tisztátlanná váljék az emberiségtől, melyet magára öltött, vagy az emberektől , kik között mint ember forgolódott. Mert e két dolog, melyről bennünket megtestesülése által meggyőzött, nem csekély fontosságú, hogy t. i. igaz istenségét a test sem fertőztetheti meg, és hogy a daemonokat nem kell magunknál jobbaknak tartani azért, hogy nincs tes- tök. Ez az, kiről ß szent irat hirdeti : „Isten és emberek között levő közbenjáró, az ember Krisztus Jézus.“ *) De nincs itt helye, hogy istenségéről, mely által az Atyával mindig egyenlő, és emberségéről, mely által hozzánk lett hasonló , tehetségünk szerint szóljunk. 2 b — XVIII. A daemonok ármánya,midőn közbenjárás által az Istenhez való utat Ígéri, azon van, hogy az embereket eltérítse az igazság útjától. Azon hazug és ármányos közbenjáró daemonok pedig, kik ugyan tisztátlan szelleműk által, több tettük után Ítélve, elég nyomorékak és gonoszak, azonban az anyagi tér-közeg és a légnemű testek könnyűsége által lelkünk előhaladásától bennünket mégis elvonni és eltéríteni iparkodnak, koránsem nyitnak utat Istenhez, sőt — nehogy irányt tartsunk — akadályoznak. Néha még a testi úton is, mely igen csalékonyéstévelyekkel teljes, s melyen az igazság — minthogy nem a test, hanem a szellem fönsé- ge, t. i. a lélek hasonlatossága által kell Istenhez fölemelkednünk — nem járdái, — nem juthatni Istenhez ; mindazonáltal magán a testi úton is, melyek a daemonok ba- rátjai az elemek rétegein át rendeznek az I'sten és emberek között, középen helyezkedvén a daemonok, kik azt tartják az Istenek kiváló sajátságának, hogy őket helytávolságuk miatt az emberi érintkezés tisztátlanokká nem teheti. E szerint inkább azt hiszik, hogy a daemonok az *) I. Timoth, II. 5-.
