Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XV. Könyv
326 a vízözön utáni időkben, kiket a végett tetszett teremteni az alkotónak, hogy ebből is megmutatná, miként a testnek nemcsak szépsége, de nagysága és ereje is kevésre becsülendő azon bölcs által, ki boldogságát a szellemi és halhatatlan, sokkal jobb és erősebb javakban leli, melyek a jók sajátjai, nem pedig a jókkal és gonoszokkal közösek. Más próféta ezt ajánlva, így szól: „Ott élteli az úgynevezett óriások kezdettől fogva, nagy testalkatúi, és harcavatott férfiak. Nem választó- ezeket az Úr, sem nem nyilatkoztató ki ezeknek a tudomány útját; és elvesztek, mert nem vala bölcseségok, elvesztek esztelenségök miatt.“ *) XXIV. Hogy kell azt érteni : mit az Űr azoknak monda, kik a vízözön által eltörűlendők valának : „Száz húsz évre fognak terjedni napjaik?“ A mit az Isten monda : „Száz h rí s z évre fognak terjedni napjaik,“ nem úgy kell venni, mintha jósolva lett volna, hogy az emberek ezek után a száz huszadik évet túl nem élik; minthogy a vízözön után is találunk, kik ötszáz évet is túlhaladtak. Hanem úgy kell érteni, hogy azt az Isten akkor mondta, midőn Noé élete ötszázadik éve végére járt, azaz : midőn négyszáz nyolcvan éves vala, mit az írás ötszáz helyett vesz, azaz, egy egész helyett, többnyire nagyobb részt jelentvén. A vízözön ugyanis Noé életének hatszázadik évében, második hónapjában történt,J) és így a megsemmisítendő emberek életére száz húsz év vala megjövendölve, melynek elteltével a vízözön által lennének eltörlendők. Nem is hisz- szük ok nélkül, hogy a vízözön akkor történt, midőn már nem létezett, ki e halálra méltó nem lett volna, melylyel a gonoszak bűntetteiének; nem azért, mintha az ilynemű halál a meghalandó embereknek olyast okozna, mi nekik haláluk után árthatna. Mindazáltal azok közöl, kiket a sz. írás Seth nemzetségéből származottaknak mond, senki sem veszett el a vízözön által. A sz. írás pedig a vízözön okát így adja elő: „Látván tehát Isten, hogy fölötte nagy ‘) Baruch III. 26-28. - !) Mózs. 1. k. VII. 2.
