Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XV. Könyv
Mit jelent, hogy Kain ivadéka nyolc nemzetséget számít Adámtól, s hogy az utódok közt Noé ugyanazon Adám atyától tizediknek találtatik ? I. Talán mondj a, valaki: „Ha azon szándékkal sorolta el a történet írója Adámnak Seth fiátóli nemzetségeit, hogy azok nyomán Noéig jusson el, kinek idejében történt a vízözön, és kitol a nemzedék sorát tovább szövé, hogy Abrahámhoz érjen, kitől sz. Máté evangélista megkezdi azon nemzetségeket, melyeknek során Krisztushoz, az Isten városa örök királyához ér: mi szándéka volt Kain nemzetségeinek előszámlálásaiban, és meddig akarta azokat levezetni?“ erre az a felelet: a vízüzönig, mely által a földi város egészen megsemmisült; de Noé fiaiban ismét főlújíttatott. Mert az ember szerint élő emberek földi" városa s társasága egész a világ végéig meg nem szünhétik. melyről mondja Krisztus: ,,E világ fiai nemzenek és nem- zetnek.íí ■) Istennek itt a földön vándorló városát ellenben az újjászületés más világba vezeti, melynek fiai sem nem nemzenek, sem nem nemzetnek. E földi életben tehát nemzenek s nemzetnek mindkét város polgárai ; jóllehet az Isten városa sok ezreket számít, kik megtartóztatják magokat a nemzéstől : de ezt némi utánzásból teszik. s mellette tévelyben vannak. Ezekhez tartoznak azok is, kik az Isten városa hitétől eltérvén, különféle eretnekségeket gondoltak ki ; mert ember, s nem Isten szerint élnek. E város polg’árai továbbá az indiai gymnosophisták, kik, mint mondják, India magányaikén meztelen bölcselked- nek s a nemzéstől megtartóztatják magokat. Mert ez csak akkor jó, ha a legfőbb jó iránti hit szerint, ki az Isten, történik. Azonban sehol sem találtatik, hogy valaki ezt a vízözön előtt cselekedte volna. Még Enoch is, ki Adám után hetediknek tétetik, s ki a sz. írás szerint elvitetett, s nem halt meg, elvittetése előtt fiakat s leányokat nemzett, kik közt volt Mathuzalem, ki által megemlítendő nemzetségek sora átfűződik. ') Sz. Lukács XX. 34.
