Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XV. Könyv

292 nyos társasági kötelék által egybefűzött embertömeg — hanem, midőn ezen ember családja számra úgy megsza­porodott, hogy egész néptömeget alkotna: akkor mind várost alapíthatott, mind pedig elsőszfílöttének nevét az alapított városnak adhatta. Oly hosszii volt ugyanis azon emberek élete, hogy azok közöl, kik ott említtetpek, kiknek életideje nincs elhallgatva, még az is, ki legkevesb időt élt a vízözön előtt, hétszáz ötvenhárom éves volt. ‘) Mert sokan a kilencszáz évet is meghaladák, bátor ezer évig senki sem élt. Ki kételkedik tehát, hogy egy emberkor alatt annyira megsokasodhatott az emberi-nem, hogy nem egy, hanem számtalan város alapíttathatott ? Mi ab­ból is kivehető, hogy az egy Ábrahámból nem több, mint négyszáz év alatt annyira megszaporodott a zsidó nép, miszerint Aegytombóli kijövetelekor a hadképesek száma hatszázezer emberből állott, nem említve a zsidókhoz nem tartozó idumaeusokat, kiket Esau, Ábrahám unokája nemzett, sem azokat, kik ugyan Ábrahámtól, de nem Sára nejétől eredtek. IX. A vízözön előtti emberek hosszú életéről és kifejlettebb test­alkatáról. Miért is, ki a dolgokat észszerűen ítéli meg, nem fogja kétségbe vonni, hogy Kain nemcsak bárminemű várost, hanem nagy várost építhetett, miután akkoron a halandók élete igen hosszúra ierjedett; hacsak a hitet­lenek közöl valaki az évek számán meg nem ütközik, melyeket a szentírás tanúsága szerint akkor éltek az em­berek; és ezek hitelességét tagadja. Hasonlag nem hi­szik, hogy akkor a testalkat sokkal kifejlettebb volt, mint jelenleg. Ámbár legjelesebb költőjük, Virgil is, elmondván, hogy azon roppant nagyságú köveket, me­lyek a földek határait jelölték, a régi időkben az erős férfiú a harcban fölemelte, azzal futott, azt megfordító, és elhajító: Nagy nehezen bírná kétszer hat férfi, milyent a Mostani kor nemz ...........................................s) *) Mózs. 1. k. V. 31. — 2) Virg. Aeneis XII. 899.

Next

/
Thumbnails
Contents