Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XV. Könyv
2S8 megdorgálta az Isten. Ezt dorgálva, kérdezte, mondván : „Miért szomorodtál meg, és miért változók el arcádf“ Mert testvérére irígykedék, és az Isten ezt látta ; s azért dorgálta meg. Mert az emberek előtt, kik mások szivébe nem látnak, kétes lehet, és egészen bizonytalan, vájjon ama szomorúsággal saját gonoszságát fájlalta-e, melyben az Istennek visszatetszeni tamnlt, vagy pedig testvére jóságát , melyben az Istennek megtetszett, letekintvén áldozatára. De az Isten okát adta, hogy miért nem akará az ő áldozatát elfogadni, és megmutatá, hogy ő méltán nem tetszett Istennek, testvére pedig méltatlanul nem tetszett neki, midőn ig'aztalan vala, roszúl választván, azaz: ro- szúl élvén; és méltatlan vala arra, hogy áldozmánya lie- lyeseltetnék, és még igaztalanabb, midőn testvérét ok nélkül gyülölé. II. De azért mégsem bocsátá el őt minden jó és szent intelem nélkül: „Légy nyugodt, úgymond, tehozzád tér visz- sza, és uralkodói fölötte.“ Tán testvére fölött? Koránsem. Ki fölött tehát, ha nem a bűn fölött ? Mert azmondá: „vét- kezél:“ hozzátevén: „Légy nyugodt,tehozzád tér vissza, és uralkodói fölötte.“ Mit ugyan úgy is lehetne érteni, hogy a bűnnek az emberhez vissza kell térnie, hogy így tudja, miszerint önnönmagának kell tulajdonítani, ha vétkezik. Mert ép ez igen üdvös gyógyszere a vezeklésnek, és ez foganatos kérése a btínbocsánatnak, ha ott, hol mondja: ,,Tehozzádtér vissza,“nem előremondólag, hanemparancso- lólag beszél. Mert akkor fog kiki uralkodni a vétken,hogyha azt védelmezte: ha maga fölé nem helyezi, hanem vezekelve leigázza. De hogy a bűn alatt a test kívánságát értsük, melyről az Apostol mondja : „A test föllázadt a lélek ellen,“ *) melynek gyümölcsei között az irigységet is érti, melytől ugyanis Kain ösztönözteték, és testvére elvesztésére gyúlasztaték : helyesen értetik alattomban „lesz“, azaz: „Tehozzád lesz az ő visszatérése, és te uralkodói fölötte.“ Mert midőn fölizgúl azon testi rész, melyet az Apostol véteknek nevez, mondván: vNem én cselekszem azt, hanem a vétek, mely hennem lakozik2) mely részét a •) Sz. Pál. gal. írt 1. V. 17. - *) rom. VII. 17.
