Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XV. Könyv
285 szál ne viszonozzon.“ ') És más helyen: „Ha mindjárt valaki valamely hímnek elkövetésén rajtaéretnék is : ti, kik lelkiek vagytok, az olyan embert oktassátok a szelídségnek leikével. Azonban te, ki mást intesz, magadra, is vigyázz, hogy valamikép te is kísérteibe ne essél.“ 2) Es másutt : „A nap le ne menjen a ti haragotokon.“ 3) És az evangeliomban : „Ha pedig vétkezik ellened atyádfia: menj el, és dorgáld meg ötét csak kettőtök kozott.“4) Azon bűnökről, melyeket sokak megbotránykoztatása végett kell kerülnünk, így szól az Apostol : „Hogyha pedig vétkeznek az egész közönség előtt, fedd meg őket: hogy egyebeknek is okuk legyen félni.“ 5) A miért is, hogy egymásnak megbocsássunk, sok parancsoltunk, és a béke föntartására, mely nélkül Istent senki sem láthatja, nagy gond fordíttatik : •*) így. nagy rémulést szült az, mikor a szolgától a tízezer talentom adósság, mely neki elengedtetett, visszakövetelteték, minthogy szolgatársának száz dénárból álló adósságát nem engedte el. Mely ,hasonlatossághoz az Úr Jézus ezeket csatolá, mondván: , Így cselekszik a ti mennyei Atyátok is veletek, ha meg nem bocsáttok fejenként, kiki atyafiának a ti szívetekből.“ 7) Ékkép gyógyíttatnak e földön zarándokló és a mennyei haza után sovárgó polgárai Isten városának. A sz. Lélek pedig belül működik, hogy a külsőleg alkalmozott orvosság hathatós legyen. Egyébiránt ha maga az Isten önmagának alávetett teremtményt használ föl, és valamely emberi alakban az ember testi érzékeihez, vagy pedig azokhoz, melyek ezekhez álmainkban leghasonlóbbak, szól, belső kegyelmével pedig elménkbe nem hat, és ezt nem igazgatja: akkor az igazság hirdetése az embernek mitsem használ. Ezt pedig Isten, ki az irgalmasság’ edényeitől a harag edényeit elválasztja, csak magának ismeretes , igen titkos , de mégis igazságos intézkedésből teszi. Mert az ő segélyével csodálatos és rejtett módon történik, miszerint a bűn, mely tagjainkban honol , s mely már inkább a bűnnek büntetése, — mint az Apostol mondj ív — nem uralkodik annyira halandó tes') Sz. Pál thesz. írt 1. V. 14-15. - 3) gal. VI. 1. — 3) efez. IV. 26. - *) sz. Máté XVIII. 17. — 5) sz. Pál Timoth. írt 1. 1. V. 20. — 6) zsid. XII. 14. — 7) sz. Máté XVIII. 35.
