Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
IX. Könyv
14 szolga, mint Sallustius is megjegyzi: ,,Alelket,úgymond, uralkodás- a testet pedig inkább szolgálatra használjuk“; hozzá adta azonban : „Ránk nézve egyik az istenekkel, másik az állatokkal közös“; mert az emberekről beszélt, kiknek, mint állatoknak, múlékony a testök. — Ezek ellenben, kiket a bölcsek gondoskodása köztünk s az istenek közt közbenjárókul kijelölt, elmondhatják ugyan a lélekró'l és testről : „Ránk nézve egyik az istenek- másik az emberekkel közös“, de azért ők, mint mondám, mégis csak mintegy fonákul megkötözve s fölfüg-gesztve maradnak; minthogy a szolgai testet a boldog istenekkel, az uralkodó lelket pedig a nyomorult emberekkel birván közösen, nemtelenebb részükben fölmagasztalva, a nemesebben ellenben le vannak alacsonyítva. Ezek folytán még azon esetre sem — ha valaki azt gondolná, hogy ők az istenekkel közös örökkévalóságnak azért örvendenek; mert lelkeik, ellentétben a földi lényekéivel, a testtől a halálnak egy neme által sem válnak el — mondom, még azon esetre sem kell testöket a dicsőűltek örökkétartó szekerének, hanem inkább az elkárhozottak soha el nem évülő rabláncának tartani. X. Plotinus véleménye szerint az emberek kevésbbé szerencsétlenek a múlandó, mint a daemonok az örökkévaló testben. Plotinusról, ki mindenesetre korunkhoz közel időben élt, dicsérőleg említik,hogy Platót másoknál alaposabban értette. — Ez az emberi lelkekről tartott értekezésében a többi közt így szól : „A könyörületes Atya, úgymond, számokra múlandó bilincseket készített“. íme ő azt, hogy az emberek testre halandók, az Atya Isten könyörűletes- ségéhez számította, hogy így az élet nyomorai által mindig ne gyötörtessenek. E könyörűletességre a daemonok gonoszsága méltónak nem tartatott, mely a szenvedő lélek nyomorában nem múlandó testet nyert, mint az emberek, hanem örökkévalót. Mert boldogabbak csak akkor lennének az embereknél, ha azokkal közösen bírnák a múlandó testet, és az istenekkel a boldog lelket. — Az
