Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XIV. Könyv
251 teták, minő a bűn előtt a paradicsomban, jóllehet állati testben volt, bizonyosan nem tapasztalt; ha, mondom, ezen valaki csodálkozik, nem kell azért csekély s kis véteknek gondolnia az elkövetett bűnt, mivel ételben történt, mely nem magában véve, hanem tiltott volta miatt vala rósz és ártalmas. Mert az Isten a boldogságnak ama helyén, semmi roszat sem teremte és tenyészte. De az engedelmességet ajánlá a parancs, mely erény anyja és őre minden többi erénynek az eszes teremtményben, mely úgy teremtetett, hogy, ha Teremtőjének alávetve marad, az reá nézve hasznos, veszélyes pedig, ha ön, s nem Teremtőjének akaratját teljesíti. — Tehát ezen parancs, melynél- fogva egy ételből enni nem volt szabad, mely ott, hol a többi oly nagy bőségben kinálkozott, könnyen teljesíthető, s rövidsége miatt emlékezetben tartható volt, főleg, miután az akarattal sa kívánsággal nem ellenkezett,ami később az áthágás büntetésével bekövetkezett, — annál nagyobb igazságtalansággal sértetett meg, mennél köny- nyehben lehetett volna megtartani. xnr. » Adám törvényszegésében a rósz tettet megelőzte a roszakarat. I. Azonban mielőtt nyilt engedetlenségbe esének, alat- tomban roszak kezdének lenni. Mert nem követtetnék el rósz cselekedet, ha meg nem előzné azt a roszakarat. Továbbá a roszakaratnak, mi lehet egyéb kezdete, ha nem a kevélység ? „Mert minden bűnnek kezdete a kevélység') Mi pedig a kevélység, mint az álfönségnek kivá- nása ? Mert álfönség az , ha a lélek elhagyván azon létokot, melyhez kötve kellene lennie, bizonyos módon önmagét teszi létokké. Mi pedig megtörténik, ha önmagának szerfölött tetszik, Magának pedig akkor tetszik, ha azon változhatatlan jótól, melyben neki nagyobb tetszést kellett volna találnia, mint önmagában, eljjártol. Ezen elpártolás pedig önkényes, mert ha az akarat egy fensőbb változhatatlan jó szeretetében, melytől megvilágo>) Prédit. X. 15.
