Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XIII. Könyv

221

romságban tulajdonkép sz. Léleknek mondatik — kelljen értenünk ; mert világos, hogy némelykor rcveS/m nemcsak a Teremtó'ró'l, — mint mondottuk — hanem a teremtményről is szokott mondatni.

IV. Hanem, állítják továbbá, hogy midőn e szót : ,,lelke“, kimondotta, nem adta volna hozzá ezt: „az életnek,“ hacsak a sz. Lelket nem akarta volna értetni. És midőn azt mondta: „így lön az ember lélekké,“ nem kapcsolta volna elébe e szót: „élő,“ hacsak nem a léleknek életét nem jelentené, mely annak istenileg a sz. Lélek - Isten ajándéka által adatott. Mert midőn a lélek — mint mondják — tulajdon életmódja szerint él: mi szükség volt elébe tenni e szót „elő“, hacsak azon élet nem értetnék, mely annak a sz. Lélek által adatott? Mi volna az más, mint emberi nézetekért törekedni, és a szentírásra csekély figyelmet fordítani? Mert mi nehézséggel sem járt volna, tovább nem menni, hanem ugyanazon könyvben kevéssel fönebb olvasni, a hol az Isten a földi állatokat teremtvén, így szól : „És hozzon elő a föld élő állatokat.“ Továbbá kevés idő miílva ugyanazon könyvben, nem nagy dolog volt észrevenni, a mi írva van: „Mindenek, melyekben életnek lehelete vala a földön, meghalának“; ') minthogy ezzel minden földön élőlénynek a vízözön általi vesztét jelenti ki. Ha tehát élő lelket és az élet leheletét — mint a szentírás mondani szokta — a barmokban is^ föltaláljuk, és mivel azon a helyen is, hol mondatik : „És mindenek, melyekben az életnek lehelete vagyon“, a görög nem hanem nvoijv szó által fejezte ki, miért

ne mondanók, hogy szükség volt hozzáadni e szót „élő“, midőn a lélek, hacsak neméi, nem létezik? vagy, mi szükség volt hozzáadni „életnek“, midőn azt mondotta: „lelkét“? Mi azonban a szentírás saját szokás szerinti kifejezését értjük e szavakban : „Az életnek lehelete és élő lélek“, akkor, midőn az állatokat, vagyis a lélekkel bíró testeket akarja velünk értetni, melyekben a lélek által a testnek eme észrevehető érzéke is benn van. Mi azonban elfeledjük a szentírás azon megszokott kifejezéseit, me>) Mózs. VII. 22.