Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
IX. Könyv
vagyis a jó életmód, mely a lélek tulajdona. Amazok pedig a test kényelmeit a közönséges szólásinód szerint egyszerűen nevezik javaknak, noha összehasonlítva azt az erénynyel, mely szerint jól élünk, csekélyek és nem nagyjelentésüek ; miből következik, hogy bármikép neveztessenek is ezen szenvek, akár javaknak, akár kényelmeknek , mégis egyaránt becsültéinek, csakhogy a stoicusok a szavak újságában gyönyörködnek. Ezen kérdésben: éreznek-e a bölcs emberek is háborgásokat önmagokban, vagy épen semmit, nekem lígy látszik, inkább a szavakról, mint magáról a tényről vitáznak ; mert azt tartom, hogy a dolgot illetőleg ők a platonikusokkal és peripateticusokkal megegyeznek, noha az elnevezésben különböznek. II. Hogy hosszas ne legyek, a többit mellőzve, csak egyet hozok fel, melyből az leginkább ki fog tűnni. A jeles ékesszóló, széles-és bŐtudományú A. Gellius „At- ticai Éjjelek“ cimtí könyvében írja, hogy ő egykor hajó- kázott egy nemes stoicus bölcscsel. Ezen bölcs, mint azt Gellius bővebben és terjedelmesebben írja, mit én csak röviden érintek meg, midőn a hajó a zivatar által ide s tova iszonyatosan hányatott volna, a félelem miatt elsápadt. Ezt a jelenlévők, habár közel voltak a halálhoz, észrevették és kíváncsian néztek, vájjon a bölcs lelkében meg- háborodik-e ? Miután a zivatar megszűnt és a biztosság helyreállott, azonnal megkezdődött a beszélgetés és tré- fálódzás, mely alatt egy gazdag’ buja ázsiai, ki szinte a hajón volt, a bölcset kinevette, úgy hogy ez annyira megijedt és elsápadt, mivel ő, habár ugyanazon életveszélyben forgott is, tántoríthatlanul maradt. Ez azonban Socrates tanítványának, Aristippusnak szavaival válaszolt, ki midőn ehhez hasonló veszélyben forgott volna, ilynemű embertől ugyanazon szavakat hallá, ő azt mondá : hogy ő nem egy haszontalan ingyenélőnek, hanem Aristippusnak lelkét féltette. Ily felelet által elűzvén ezen gazdagot A. Gellius, nem fölingerlési, hanem tanulási szándékból kér- dezé a bölcset, mi lenne félelmének oka. Ez, hogy a tud- vágytól égő embert kielégítse, azonnal elővette táskájából Epictetus stoicus könyvét, melyben mindazok, mik
