Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

fi 2

sőt fej vesztést mondtak ki arra, ki ily költeményt merészelne írni. E határozat helyes volt magok, de gőgös és vallástalan az istenek irányában : de mivel tudták, hogy ezek a költők ilyszerű sértéseit és káromlásait nem csak tűrik, hanem szeretik is, inkább magokat tartották ke- vésbbé érdemeseknek e bántalmakra, mint isteneiket ; sőt ily tények ellen törvénynyel is biztosították magokat, az istenek sértegetéseit ellenben szent szertartásaik közé is fölvették. így magasztalod tellát Scipio a tilalmat, melynélfogva a romai költőknek nem vala szabad valakit a romaiak közöl rágalmazni, holott mint látod, isteneitek közöl egyiknek sem kegyelmeztek? Vagy azt hivéd, hogy eléje kell tenni saját Curiátok mint Capitoliumtok méltóságát, többre az egy Romáét, mint az összes egekét? vagy mit jelentsen az, midőn a törvény is tiltja a polgárok rágalmazását, az isteneket pedig bátran gyaláz- hatja bárki, a nélkül, hogy azt egy tanácsos, censor, uralkodó, vagy főpap is tiltaná ? Méltatlannak tartjátok, hogy Plautus, vagy Naevius Publiust és Cneus Scipiót, vagy Caecilius M. Catót gyalázza ; méltónak ellenben, hogy Terentiustok a fölséges és jóságos Jupiter gaztettének említésével az ifjak kicsapongó kéjvágyát fölizgassa.

XIII.

Tudniok kellett volna a romaiaknak, hogy ocsmány játékokkal tisztelteim kívánó isteneik istenitiszteletre érdemetlenek.

De talán azt felelné, ha élne : Miért ne mondanók ártatlannak azt, mit magok az istenek is szentnek akarnak tartatni, midőn a színműveket ott, a hol azokat színre hozzák, regélik és előadják, még a romai szokások közé is fölvevék és megparancsolták, hogy azokat tiszteletökre szenteljék s rendezzék? Innét azonban inkább azt érthették volna meg, hogy ezek nem igazi istenek, és semmikép sem méltók arra, hogy őket az állam istenekként tisztelje. Mert ha azokat épen nem illett és nem kellett tisztelni, kik a romaiak meggyaláztatásával játékokat óhajtottak tartani : hogyan gondolhatták, hogy tisztelni kell inkább, és nem utálni a nevezett szellemeket, kik ámító cselből tiszteletök közben is gonoszságaik ma-