Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
II. Könyv
51 csak igaz, hanem a félelem miatt színlett szolgáit is any- nyira megbecsülték, hogy tilosnak tartották úgy bánni velők, a hogyan különben a hadi jognál fogva szabadságukban állott volna. Innét azon kérdés merül föl, vájjon miért lőnek ez isteni jótéteményekkel a gonoszok és hálátlanok is halmozva, és miért sújtotta a háború okozta sok baj az igazakat úgy, mint a gonoszakat. Hogy e sokágú kérdést, (mert sokakat zavarba ejt, hogy az Isten áldásai, vagy az emberek csapásai a jók- és ro- szakra egyaránt kiterjednek) a kezdett mü igényeihez mérve megoldjam, szokottnál tovább fejtegettem, leginkább azon célból : hogy megvigasztaljam azon szent és tisztaéletü asszonyokat, kik, habár tisztaságuk nem is szenvedett hajótörést, az ellenség eröszaktételét szemé- remérzetöknél fogva mégis fájlalják ; nehogy saját életök fölött bánkódjanak, kiknek nincs okuk keseregni valamely gonoszság elkövetése fölött. Továbbá röviden kikeltem azok ellen, kik a balsors által sújtott keresztényeknek, különösen a meggyalázott, noha szent s tiszta- életű asszonyok megsértett szemérmét csúfos szemtelenséggel hányják szemökre; holott ük a leggonoszabbak, legszemtelenebbek és törpe korcsok azon ősi romaiakhoz képest, kiknek sok jeles tetteit dicséri és magasztalva emlegeti a történelem, s a kiknek dicsőségét épen ők homály osítják el leginkább. Mert a régiek fáradságai által alapított s kiterjesztett Romára, oly gyalázatot hoztak, hogy most fönállása nagyobb szégyen, mint volt szétrom- boltatása. Minthogy szétdulásakor csak a kövek és fák, ezeknek életmódjában pedig nem a falak, hanem az erkölcsök védbástyái s ékességei dőlnek halomra, mert szivük sokkal gyászosabb kívánságoktól lángol, mint azon tűz, mely a város épületeit hamvasztja el. Ezeknek fejtegetésével vége szakad az első könyvnek. Szándokom ezután előszámlálni azon bajokat, melyek mind magát a várost, mind pedig a már alájavetett tartományokat érték; mind ezeket ők bizonyosan szintén a keresztény vallásnak tulajdonítanák, ha ez már akkor az evangélium tanait hamis és csalfa isteneik ellen szabadon hangoztatta volna. 4"
