Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

U

fia iránti viseletében. Mert ha gyalázat volt Caesar uralma alatt élni, miért okozá e gyalázatot az atya saját fiának, kinek meghagyta, hogy Caesar kegyességébe vesse minden reményét? Miért nem kénytette öt is öngyilkosságra? Mert ha Torquatusnak dicséretére válik, hogy megölte fiát, ki atyjának tilalma dacára az ellenséget megtámadta, s diadalt is aratott; miért kimélte meg a legyőzött Cato legyőzött fiát, ha önmagát nem kimélte ? Vájjon gyalázatosabb volt-e a tilalom ellenére győzni, mint a dicsőség sérelmével a győztes alatt élni? Nem tartotta tehát semmiképen Cato szégyennek a győzelmes Caesar uralma alatt élni, különben saját fiát e szégyentől atyai kéz vezette gyilok által szabadította volna meg. Nem volt a mondottak nyomán e tettének más oka, mint az, hogy a mily mértékben szerété fiát, kinek Caesartól kegyelmet reménylett és óhajtott is, annyira irigyelte Caesarnak a dicsőséget, mint némelyek szerint maga Caesar mondotta, mely reáháramlik, lia neki is megkegyelmez; vagy hogy kiméletesben szóljunk, szégyenlette a kegyelemnyerést.

XXÏV.

A keresztények sokkal nagyobb mértékben tűnnek ki azon erényben, melyrenózve Regulus Catót messze fölülmúlta.

De a kik ellen harcolunk, nem akarják, hogy Jóbot a szent férfiút, ki készebb volt testében a legborzasztóbb kínokat kiállani, mintsem azoktól öngyilkosság által szabadulni, vagy legnagyobb tekintélyű s leghitelesebb iratainkban örökített más szenteket, kik a fogságot s elleneik uralmát inkább eltűrték, mintsem maguknak halált okoztak volna, Catónak elejébetegyük ; hanem hogy az ő irataikból Marcus Catónak Marcus Regulust tegyük elébe. Cato ugyanis sohasem vívott győzelmet Caesar fölött, kinek magát, habár legyőzetett is, alávetni szégyennek tartá, s nehogy annak meg kelljen hódolnia inkább megölte magát; ellenben Regulus a Poenusokat már legyőzte, s mint a romai birodalom fővezére polgártársaira nézve épen nem gyászos, sőt az ellenség szemeiben is dicséretes győzelmet aratott ; mégis később elle-