Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VIII. Könyv
356 lyekké. Isisről, Osiris nejéről, ki az egyptusi istennők egyike volt, s annak szülőiről, kik az irás szerint valamennyien királyok valának, mondatik, hogy midőn szülőinek áldozott volna, árpavetésre bukkant és ennek kalászait királyi férjének és tanácsosának Mercurnak megmutatta; innét őt Ceresnek tartják. Mily és mennyi gonoszság van feljegyezve, és pedig nem a költők műveiben, hanem szent könyveikben — mint Sándor Leo főpap vallomása után anyjának, Olympiásnak írja— : a kiknek kedvök van rá, vagy tehetségökben áll, olvassák el és elmélkedjenek fölöttük, hogy lássák minő embereknek s minő tetteik miatt rendeltek nekik mint isteneknek holtuk után istenitiszteletet. Távol legyen, hogy ezeket, habár ők isteneknek tartják is, szent vértanúinkkal, kiket mi nem tartunk isteneknek, némileg összehasonlítani merészeljék. Mert mi nem úgy rendelünk papokat, mint ők, sem nem áldozunk vértanúinknak, minthogy ez nem illik, nem illeti meg őket, nincs megengedve és csak az egy Istent illeti meg; vétkekkel és szemtelen játékokkal sem gyönyörködtetjük, mint ők , kik isteneik gaztetteit , melyeket ha emberek voltak, elkövettek ; vagy ha nem voltak emberek, az ártalmas daemonok koholt gyönyörélveit ünnepük meg. Bizonynyal Sokrates istene, ha volt neki, nem volt a daemonok e neméből való, hanem az is meglehet, hogy ezen ártatlan emberre, ki ama mesterséges istent létesitő módtól idegenkedett, az ebben kitűnni akarók kötöttek rá ilyen istent. De miért szólanánk erről többet? A kinek csak egy kis esze van, az nem kételkedik, hogy a halá- utáni boldog élet miatt azon szellemeket nem kell tisztelni. De talán erre azt mondják : az istenek mind jók ; a daemonok közöl pedig némelyek jók,mások ismét roszak : azért szerintük azokat — vélvén a jókat — kik által az örökké boldog életbe eljutunk, tisztelni kell. Milyen e hiedelem a következő könyvből kitűnik.
