Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VIII. Könyv
337 azért nem háborodnak föl, mert boldog lények, pedig nem nyomorúltak; és a barmok azért nincsenek alávetve a za- varodásnak, mert sem boldog lények nem lehetnek, sem nyomorúltak : következik, hogy a daemonok valamint az emberek azért zavarodnak meg, mert nem boldog lények, hanem nyomorúltak. II. Mily dőreség-, vagy inkább esztelenséggel vet tellát beniinket valamely vallás a daemonok hatalmába, midőn az igaz vallás által épen azon gonoszságtól szabadulunk meg, melylyel hozzájok hasonlók vagyunk? Mert míg a daemonok harag által vezéreltetnek, mit maga Apulejus is, noha őket felette kíméli, sőt isteni tiszteletre is méltóknak hiszi, kénytelen bevallani, addig az igaz vallás nekünk azt parancsolja, hogy a haragtól ne inge- reltessünk, hanem azt inkább győzzük le. A daemonok ajándékok által megvesztegethetek ; az igaz vallás azonban tiltakozik bárki iránt tanúsított kedvezések ellen, ha ezek ajándékokért történnek. A daemonok tiszteletök által kenyereztetnek le, nekünk pedig az igaz vallás azt parancsolja, hogy azok által semmikép se indíttassunk meg. A daemonok némelyeket gyűlölnek, másokat szeretnek, nem okadatolt s nyugodt ítélettel, hanem, saját vallomása szerint, elfogúlt lélekkel; holott az igaz vallás ellenkezőleg azt parancsolja, hogy ellenséginket is szeressük. Végre minden szívindulatot, minden elmezajt, s minden lelki zavargást s hányattatást, melyektől Apulejus szei’int a daemonok lebilincselve ide s tova hányattatnak s vettetnek, nekünk legyőzni parancsolja az igaz vallás. Mi az oka tehát, hacsak nem az oktalanság s sajnálatra méltó tévedés, hogy az iránt tisztelve fejezzed ki hódolatodat, kinek életedben hasonmása nem akarsz lenni; s vallásilag tiszteljed azt, kit követni nem akarsz, holott a vallás lényege követni azt, kit tisztelsz ? XVIII. Milyen vallás az, mely a daemonok pártfogását szükségesnek tanítja arra, hogy az emberek a jó isteneknek ajánltassanak. Hiába illeti tehát őket Apulejus, sa vele hasonérzel- mííek ily tisztelettel, akként helyezvén őket a lebbőli ég 22
