Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VIII. Könyv
332 Innét világos hogy Plato roszalVa és eltiltva minden ilyes koholmányokat nem az isteneket, kik mindnyájan jók és fölségesek, hanem a daemonokat fosztá meg a színjátékok élvezetétől. II. Ez így lévén, mi egyébként másoknál is föllelhető, mégis Apulejus, madauriai platonicus, csupán e tárgyról egy könyvet irt, melyet „Socrates Istenéről“ címzett: melyben tárgyalja és kifejti, hogy Socrates az istenek melyik neméből bírt társat bizonyos tekintetben és barátot, ki állítólag öt megszokta inteni, hogy hagyna föl avval, mit tenni akart, valahányszor dolgait szerencsés sii- ker nem koszorúzta volna. Nyilván és tüzetesen állítja, hogy az nem isten, hanem daemon volt, egyszersmind Platónak. eme nézetét az istenek fensősége- az emberek alanti- helyzete- és a daemonok középvoltáról tárgyavatottan fejtegetvén. Ha tehát ez áll, mikép bátorkodék Plató hanem is az istenektől, kiket minden földi salaktól tisztáknak állított, de még a daemónőktól is a költők elűzése által megtagadni minden színházi élvezetet: hacsak figyelmeztetésül nem, hogy az emberi lélek, jóllehet ' romlandó hüvelybe van helyezve, a böcsületesség dísze következtében a daemonok undok parancsait'megvesse, és tisztáta- lanságukat kárhoztassa? Mert ha Plato méltán vádolta és tiltotta meg mindezeket, úgy Válóban a daemonok illetlenségeket követeltek és parancsoltak. Tehát vagy Apulejus csalódik, és Socrates az istenek nem e neméből bírt baráttal, vagy Plato van ellenmondásban az által, hogy majd tiszteli a daemonokat, majd elveiket minden erkölcsös államból kiküszöböli ; vagy Socratesnek sincs miért örülnie daemonnali barátsága miatt, melyet maga Apulejus is annyira szégyenlett, hogy könyvét—melyet saját véleménye szerint hol az isteneket a daemonoktól oly jellem- zőleg és szabatosan megkülönbözteti — „Socrates dae- monáról“ kellett volna cimeznie mégis „Socrates istenéről“ cimezte. Inkább akarta e különböztetést á könyv tar--- talmába, mintsem cigiére helyezni. Mert oly borzadalmas- sá vált a daemonok neve az emberiséget fölvilágosító józan tanítás által, hogy minden, ki „Sokrates daemoná- ról“ címet olvasná, mielőtt Apulejus ezen a daemonok méltóságát annyira kiemelő értekezletet tartotta volna
