Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VIII. Könyv
324 Innét azok, kikről mondatik, hogy a harmadik,vagyis külsőnek nevezett jót csatolták az előbbi kettőhöz, milyen a tisztelet, dicsőség, pénz ; de ha ezeket nem úgy sorolták amazok közé, hogy végsők legyenek, vagyis hogy önmagok miatt kell kívánni, hanem más egyéb miatt, akkor ez a jóknak jó, a roszaknak pedig rósz. Azok tehát, kik az ember boldogságát vagy a lélektől vagy a testtől vagy mindkettőtől várták, azt gondolták, hogy azt nem egyebütt, mint az emberben magában kell keresni. Természetesen akik azt testöktöl,azok az ember nemtelenebb, — akika lélektől, azok az ember nemesebb részétől, s a kik mindaket- tötöl, azok az egész embertől reményiették; akár tehát az ember valamely részétől, akár az egésztől, de mégis csak azem- bertől várták azt. Ezen háromszoros különböztetés azonban a bölcsészeket nem három, hanem többféle, és számosabb felekezetre osztotta; mert mind a testnek mind a léleknek mind pedig együttvéve mindkettőnek javáról is különböző emberek különféleképen vélekedtek. Engedjenek tehát mindazok helyet azon bölcsészeknek, kik nem a testi vagy lelki élvekbe merült embert mondották boldognak, hanem azt, ki az Istent élvezi, de nem úgy mint a lélek élvez a test vagy önmaga által, sem mint barátja által, hanem mint például a szem élvezi a fényt világosság által. Ha azonban még egy más hasonlat szükséges ezen tárgy felvilágosítására, ezt Isten segítségével más helyütt akarjuk fölhozni. Jelenleg legyen elég azt megemlíteni, hogy Plato az ember legfőbb javának az erényes életet mondotta, és hogy a legfőbb jót csak az érheti el, ki az Istent ismeri és követi, és hogy ezen elvnél fogva nem kérkedik fölállítani ezen tételt : bölcselkedni annyi, mintáz Istent szeretni, kinek természete nem testi. Innét kitűnik, hogy a bölcseség kedvelője (merte szó: philosophus azt jelenti) csak akkor boldog, midőn az Istent kezdette élvezni. Jóllehet nem azonnal boldog, ki szeretető tárgyát élvezheti , mert sokan azért-, minthogy azt szeretik, mit nem kellene, boldogtalanok, és ha azt élvezik is, kétszeresen: boldogtalanok; mindazonáltal senki sem boldog, ha azt, mit szeret nem élvezheti; mert azok is, kik tilos tárgyakat szeretnek, nem a szeretet, hanem az élvezet által érezik magokat boldogoknak. A
