Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VIII. Könyv
316 elseit és legfőbbjeit azonban ő az egy és legfőbb Isten akaratába helyezte. A miértis azokat nem máskép, mint tiszta elmével vélte föllelhetőknekl) és hogy azért éltünknek jé erkölcsök általi megtisztítására kell törekedni, hogy így a lélek a lenyügző kéjek bilincseiből megszabadulva, természeti erejénél fogva fölemelkedhessék az örökkévalókhoz, és az értelem tisztasága által szemlélhesse a testnélküli és vál- tozhatlan világosság fényét , melyben minden alkotott lények alapokai állandóan léteztek. Annyi bizonyos, hogy a tudatlanok, és magokat tudósoknak vélők ostobaságát még az általa leginkább tanulmányozott erkölcsi kérdésekben is majd tudatlanságát megvallva, majd tudományát elpalástolva bámulatos értekezési elmésséggel, és a legfinomabb nyájassággal fárasztotta ; a miértis ellenségeket szerezvén magának, gyalázatos vád következtében felitéltetett és halállal lakolt. Azonban ugyanazon város, mely őt nyilván halálra Ítélte, később nyilvánosan meg is gyászolta; két vádlója ellen pedig annyira fölingeríílt a nép, hogy az egyik a sokaságtól föl- koncoltatván tüstént elveszett, a másik pedig csak önkény- tes és örökös számkivetéssel menekülhetett meg a hasonló haláltól. Socrates ily kitűnő életének és halálának hire bölcsészetinek igen sok követőt szerzett, kik vetekedve foglalkoztak az ember boldogságát képző legfőbb jóról szóló erkölcsi kérdések fejtegetésével. Minthogy azonban Socrates vitatkozásában mindent felhoz, védelmez, és semmit meg nem határoz, sem a jónak, miben létérőli véleményét világosan ki nem jelenté : azért kiki tetszése szerint határozta meg a jó kútfejét és célját. A jónak célja pedig : az ahhoz eljutottakat boldogokká tenni; de a jó ezen céljáról Socrates tanítványainak oly elágazó véleményeik voltak, hogy (mi alig hihető azonegy mester tanítványairól) némelyek, a gyönyöröket mondották legfőbb jónak, mint Aristippus; mások az erényt, mint Antisthenes ; és mások más egyebet ; de ezeket fölemlíteni igen hoszas volna. 2) Plato in Phaedone. *) Cic. definib. II.
