Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VIII. Könyv
313 nem kell mindenféle emberrel értekezni, hanem csak bölcsészekkel, a kiknek neve is (philosophus) latinban igen helyesen a bölcsészet szeretetét jelenti;1) mert az nem mesés, sem nem polgári, azaz sem színpadi sem városi, melyek közöl az egyik az istenek vétkeivel dicsekszik, a másik vétkesebb vágyaikat tárja ki, vagyis ez által inkább a daemonokéit. Ha pedig a bölcseség maga az Isten, ki által mindenek lőnek, mint ezt az isteni tekintély és igazság tanúsítja2), tígy valódi bölcs az, ki az Istent szereti. De minthogy nem mindenki bölcs, ki magát annak nevezi (mert nem mindnyáján kedvelik az igaz bölcseséget, kik bölcseség-kedvelőknek neveztetnek) következőleg nem a legméltatlanabbakat fogjuk e kérdés fejtegetéséhez kiválasztani azok közöl, kiknek állításait irományaikból ismerjük. De nem akarom e munkában valamennyi bölcsésznek haszontalan véleményeit megcáfolni, hanem csak az istentanhoz tartozókat, mely görög szóval az istenségről szóló értekezést vagy okoskodást értjük, ezek közöl sem valamenyiéit, hanem csak azokéit, kik az istenség létét és az emberek fölötti gondviselését nem tagadják ugyan, de mégis elégtelennek tartják az egy és változhatlan Isten tiszteletét, a halál utáni örök élet elnyerésére, és azt vélik, hogy e célból több más ugyanazon egy Istentől alkotottakat és rendelteket is szükséges tisztelni. Ezek az igazsághozi közeledésben még Varro véleményét is fölülmúlják, ez ugyanis egész természeti istentanát csak a világra vagy ennek lelkére terjeszté ki ; ezek azonban minden teremtett lélek fölé helyezik az Istent, ki nemcsak ezen ég s föld neve alatt előfordulni szokott látható világnak, hanem minden léleknek is alkotója, és ki az ész, és értelmi erővel ellátottat, a milyen az emberi lélek, saját változhatlan és testnélküli világának részesítése által boldoggá teszi. Mindenki tudja, a ki e dolgokban csak kissé jártas és csak keveset hallott is rólolc, hogy ezen bölcsészek Platótól neveztetnek el platonicusoknak. Platóról röviden meg fogom említeni azt, mit róla e kérdésnél tudni szükséges, előbb azonban azokat hozom föl, kik őt a tudományok ezen nemében korra nézve megelőzték. 0 Cic. De off. II 2. ’) Bölcs. K. VIII. 24-27.
