Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

VII. Könyv

310

hogy Egeria nympha az ő neje volt, mint ez Varrónak fönebb említett könyvében olvasható. így szokták a történetet hazugságok hozzáadásával mesévé változtatni. Ezen vizjóslatból vette tehát a vétkes kiváncsiságú király azon vallási intézkedéseket, melyeket a főpapok származása könyveiben leírt, úgyszintén azok okainak ismeretét is, de ezeket mindenki előtt örökké titokban akará tartani. Azáltal, hogy a vallási intézvényeknek külön összeirt okait az emberek előtt eltitkolta s magával együtt eltemetteté , azok vele mintegy örökre el- liűnytak.

Tehát vagy a daemonoknak oly alávaló s botrányos bűntetteik voltak azokban leírva, hogy ezekből a polgári istentannak utálatossága azok előtt is nyilvános lett volna, kik oly számos ocsmányságokat vettek föl vallási ünnepélyeik közé; vagy pedig kiderült belőlük, hogy mindazok , kiket a legrégibb időktől fogva a föld csaknem minden népei halhatatlan isteneknek tartottak, nem voltak egyebek, mint megholt emberek, és hogy a daemo- nok azoknak istenitiszteletében gyönyört lelnek, mivel az ő nevök alatt némi álcsodák tanúskodása segélyével önmagokat imádtaták.

De az igaz istenigondviselés működésével történt, hogy Pompilius barátjának is, ki a vízjóslat fogásait is- meré, megengedtetett mindazt megvallani, mik által az történhetett; de halálakor nem figyelmeztethette, hogy a könyveket inkább megégesse, mintsem elássa, melyek hogy napfényre ne jöjjenek, még az azokat kiásó ekének sem tudtak ellenállani, de még Varró iróvesszejének sem, mely az e dolgokról történteket a mi tudomásunkra is eljuttatta. Mert a daemonok nem tudják azt tenni, mi nekik meg nem engedtetik. Az Isten mély és igazságos Ítéleténél fogva pedig semmit sem tehetnek, mint a mi igazságos azoknak érdemeihez képest, kiket vagy csak gyötörhetnek, vagy elámítanak és igájok alá is hajtanak.

Mily veszélyeseknek, és az igaz Isten tiszteletével ellenkezőknek Ítélték e könyveket, onnan éthető, hogy a tanács inkább megégetteté, jóllehet Pompilius nem merte azokat megsemmisíteni, hogysem attól rét-