Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VII. Könyv
299 olvastam volna. Értelmezés erre lehetetlen volt, a józan ész elpirult, a beszéd elnémult. Valóban a nagy Anya fölülmúlta minden isteni fiát, nem az istenség, hanem a gonoszság nagyságában. Ezen szörnyhez még Janus torzképe sem hasolítható, kinek csupán szobra volt rettentő' rút : az azonban a titkokban volt rút, kegyetlen ; annak kövekből toldozott tagjai voltak : ez az embereket fosztja meg azoktól. Ezen gyalázattal magának Jupiternek minden fajtalansága sem mérkőzhetett ; ez asszonyias romlottságában egy Ganymedessel szennyezte be az eget: amaz számtalan korcs tisztelője és nyilvános vallója által mind a földet bemocskolta, mind az ég ellen méltatlanságot követett el. Talán az ezen nemben leggyalázatosabb kegyetlenségéi Saturnust, kiről azt mondják, hogy atyját megférfiatlanította — evvel egybeha- sonlíthatnók, vagy elébetehetnők. Azonban Saturnus titkaiban az emberek inkább idegen kéz által vesztek el, mint sajátkezüleg csonkították meg magokat. A költők előadása szerint Saturnus elnyelte magzatait, a természettudósok ezt tetszésök szerint magyarázzák, de mint a történelem tanúsítja, megölte őket; hogy azonban a karthagóiak saját fiaikat áldozák fel neki, azt a romaiak nem tették! E nagy istenanya pedig a megférfiatlanítot- takat a romai templomokba is bevitte, és ezen dühöngést s kegyetlen szokást ott is megtartotta; mert azt hitték róla a romaiak, hogy a férfiak nemirészének elmetszésé- vel elősegíti erejüket. Mik ezen elvetemültséghez mérve Mercur orzásai, Venus feslettségei, a többi istenek fajtalansága és galádsága, a miket irataikból fölhozhatnánk, ha naponta a színjátékokan meg nem énekeltetnének és tapsoltatnának ? De mik mindezek azon elvetemültségekhez képest, melyeknek nagysága csupán a nagy Anyát illetheté meg? főkép miután azt mondják, hogy ezen gonoszságokat csak a költők fogták rá; mintha bizony az is a költők koholmánya volna, hogy azok az isteneknek kedvesek és kívánatosak. Jól van ! engedjük meg, hogy ezen dolog megéneklése és leírása a költők vakmerősége vagy pajzánkodása; de hogy ezen gonoszságok az istenek parancsa és kicsikarása következtében isteni szolgálatúi és ünnepélyes tiszteletekül vétetnek föl: miegyéb,
