Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
I. Könyv
14 az Isten midőn meg akarván büntetni ideigtartó sanyarúkkal a romlott erkölcsöket, a gonoszokkal együtt miért ostorozza a jókat is1^ Együtt ostoroztatnak ugyan, de nem azért mintha gonoszul élnének : hanem mert együtt, jóllehet nem egyenlően, szeretik az életet, melyet különben a jóknak meg kellene vetniük, hogy a gonoszok általuk megdorgáltatván örök életet nyerjenek, s így, ha mint társak nem, legalább mint ellenségek vegyenek részt az örök élet elnyerésében; mert míg élnek, javulásuk mindig bizonytalan. Ezen kötelesség leginkább és legsúlyosabban azokra nehezül, kikről a látnok így szól : „Amaz ugyan saját bűnében hal meg, de vérét a kémtorony őrétől számon kérem“ Mert azért rendeltettek elöljárók az egyházban vagy társaságokban, hogy a bűnösök elnézésében elnézök ne legyenek. De azért nem ment ezen vétektől más sem, ki jóllehet nem elöljáró, ha t. i. azokban, kikhez öt valami életviszony csatolja intés- és feddésreméltót találván, ezt elhanyagolja, nehogy megsértse őket, s ártalmára legyenek saját kedves és szerfölött szeretett dolgaiban. Azután valamint Jobnak, úgy a jóknak is van okuk, a miért az életben szenvednek t. i. hogy ismerje s meggyőződjék az ember, mily hévvel öleli Istenét jutalom nélkül is a vallási szeretet. X. A szentek földi javaiknak elvesztésével mit sem vesztének. I. Mindezeket jól megfontolván, mondhatni-e, hogy a buzgó hívek valamit szenvedtek, mi javukra nem szolgált volna? hacsak talán amaz apostoli mondást : „Tudjuk hogy az Istent szeretőknek mindenek jóra szolgálnak“ *) üres szavaknak nem veszsziik. Mindenöket elvesztették. De elveszték-e a hitet? vagy ki az Isten előtt gazdag, elvesztette-e a benső ember javait? Ezek a kereszténynek kincsei, melyekről az azokkal bővelkedő apostol így szól : „Nagy kereskedés pedig az ájtatosság megelégedéssel. Semmit sem hoztunk e világba, nem is vihetünk el semmit. Eledelünk pedig s ruházatunk lévén, azokkal megelégedjünk. Mert a kik gazdagok akarnak lenni, kísérteibe, *) Rom. VIII, 28.
