Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

4

tétségben bűnhődjenek : melyet ezen ideigtartó élet hosz- szabb élvezhetése miatt hazugul is vallottak.

II.

Soha sem volt oly háború, melyben a győztesek a meghódítottaknak ezeknek isteneik miatt kegyelmeztek volna meg.

Oly sok viselt had történelmét írták meg már Roma alapítása előtt, és annak kezdete s uralma óta is: olvassák, és hozzák fel, melyik azon idegenek által elfoglalt város, melyben a győztes ellenség megkegyelmezett volna azoknak, kik isteneik templomaiban kerestek menedéket; vagy a barbárok valamelyik vezérét, ki megparancsolta volna, hogy a városbai betöréskor senkit se bántsanak azok közöl, kik ezen vagy amazon templomba menekültek.

Nemde látta Aeneas az

Oltáron Priamust az

Általa megszentelt tűzön fetrengeni vérben *)

Nemde Diomedes és Ulysses

Felkoncolta a várnak Őreit és Pallasnak szent szobrát ragadá meg,

S véres kézzel pártáját érintni merészlé

Mindazonáltal mégsem igaz, mit utóbb mond :

Ettől fogva fogyott s megcsökkent a görögöknek Régi reménye. *)

Mert azután győztek; Tróját azután pusztították el tűzzel, vassal ; az oltárhoz menekvő Priamust azután gyilkolták meg. Nem is azért dőlt romba Troja, minthogy Minerváját veszíté el. Mert mit vesztett elébb maga Minerva, hogy elveszhetett? tán őreit? Ez bizony igaz; mert azokat kellett elébb elvesztenie, hogy el lehessen lopni. Mert nem a bálvány az embereket, hanem inkább az emberek oltalmazták a bálványt. Hogyan lehetett tehát tisztelni a végből, hogy a hazát és polgárokat megvédje, ki őreit sem bírta megoltalmazni.

III.

Mily esztelenül bíztak a romaiak azon háziistenek védelmében, kik Tróját sem bírták megörzeni.

íme a romaiak minő isteneknek ajánlották föl a vá') Virg. Aen. II. k.