Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Előszó

e e o s / o

Ha a vándor fáradtság, küzdelem s lankadatlan türelem után óhajtott végcélját elérte, legyen bár tökéletesen kimerült immár, s megtörött a hosszú út miatt : mégis nyugpontjáról, mint üdvös révparton elterülve, mielőtt véglegesen nyugalomra hajtaná le fejét, — utolsó erejét szedi össze, hogy a meghaladt pályát még egyszer pillan- tatával átfussa, — s erre örvendve engedi át magát az álom édes mámorának, mely létét megifjítandja.

E vándorhoz szeretnénk hasonlítani mi is. — Fáradtság, küzdelem és lankadatlan türelmet igénylett munkát vivénk véghez, midőn ez évi ernyedetlen buzgalom s törekvés után szent Ambrus „Az Egyháziak Kötelmeiről“ irt három, aranyszáju szent János „A Papság- ró 1“ szerkesztett hat könyvét, s a félbeszakasztott „Pálmaágakat“ befejezők; sa végcélnál visszatekintve a megfutott pályára, mely édes, önelégült mosolyt — önhittség nélkül legyen mondva — csal ki ajkainkra, nem válhatunk el attól a nélkül, hogy Hozzád, kedves Olvasó ! nehány igénytelen szavat ne intézzünk.

Korunkban két fő, látszólag homlokegyenest ellenkező, anyagi és szellemi tárgyra feszítik az emberek figyelmüket. S elvileg nem is lehet senkinek e két irányú haladás szépen hangzó jelszava ellen kifogása; de ha e jelszó