Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
45 ez nyomorú ; amaz lelkismeretében tiszta, ez bűnös; amaz a halálban örvendez, ez szomorkodik. Ki vélje bűnmentesnek azt, ki önmaga előtt sem ártatlan? „Mondjátok meg nekem, úgymond, hol van sátraik pártfogása? az őjele nem fog megtaláltatni 1). A vétkes élete olyan, mint az álom, fölnyitá szemeit, elmúlt nyugalma s eltűnt a gyönyör is ; mert azon nyugalom is, mely a gonoszok éltében látszik, pokoli, mert már éltükben a pokolban vannak. 46. Látod a bűnöst lakomázni, kérdezd lelkismeretét. Nemde undorabb bármily holttestnél? Szemléled vigsá- gát és csodálod gyermekeinek testi épségét,javai bőségét? de nézd lelke fekélyeit és sebeit, nézd szive szomorúságát. Mit szóljak a javakról, miután írva van : „Mert nem a böségben van az ő élete“ 2), mert tudd meg, hogy ha gazdagnak látszik is előtted, önmaga előtt szegény, s így tenitéletedet magáé által megcáfolja. A gyermekek . sokaságáról s fájdalmatlanságáról mit szóljak, midőn önmagán siránkozik és örökös nélkülinek tartja magát, mivel nem akarja, hogy örökösei őt kövessék? A bűnösnek ugyanis nincs öröksége. A gonosz tehát maga magának büntetés, az igaz pedig maga magának áldás, és mindkettő jó vagy rósz tetteinek bérét kiki önmaga fizeti. XIII. Megcáfoltatnak a bölcsek véleményei, kik Istennek majd az egész világ, majd némely részei fölötti gondviselését tagadják. 47. De térjünk vissza feltétünkhöz, nehogy a tett felosztástól eltérni látszassunk, midőn azok véleménye ellen kelünk föl, kik látván, hogy a bűnösök gazdagok, szerencsések, becsültéinek és hatalmasok, míg az igazak szűkölködnek és tehetetlenek ; azt tartják, hogy az Isten vagy nem gondol velünk, mint az Epicureusok állítják; vagy nem ismeri az emberek tetteit, mint a bűnösök hiszik; vagy ha tud is mindeneket, igaztalan biró a jókat szűkölködni , a gonoszokat pedig bővelkedni engedvén. Nem is * 0 Jób 21, 28. V. — *) Luk. 12,15.
