Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
43 szükségét, s a beteg és elhagyatottnak nyomorát. Az ítélet napján üdvöt fog nyerni az IJrtól, ki adósa irgalmáért. XII. Nehogy valaki az irgalmasság gyakorlatát elhanyagolja szemünk elé állítatik e fejezetben miként az Istennek van gondja a halandók tetteire ; s a gonosz kincsei közepeit is nyomorult, mint az Jób szavaiból bebízonyúl. 40. Sokan elhagyják az adakozó irgalmasság kötelességét, vélvén, hogy az Úr nem törődik a halandók tetteivel, avagy nem tudja, mit titokban cselekszünk, mi öntudatunkban rejlik ; vagy Ítéletét épen nem tartják igaznak, midőn a bűnösöket kincsekkel bővelkedni, tisztelet — egészség — s gyermekeknek örvendezni, ellenben az igazakat nyomorogni, megvettetni, magzatnélkülieknek testileg erőtleneknek sőt gyászolóknak lenni látják. 41. Nem is megvetendő ezen kérdés. íme Jóbnak három fejedelmi barátja is bűnösnek mondá őt, mert gazdagból elszegényedve, magzatdiís család atyából gyer- mekfosztottan, undok fekélyektől eltorzítva , undorteljes daganatokkal elárasztva s egész testét tetőtől talpig sebektől elborítva láták. Kikhez sz. Jób ily szavakat intéze : „Ha én bűneim miatt szenvedem ezeket, a gonoszak miért élnek? sőt meg is öregedtek,és meggazdagodtak kivánatuk szerint, magzataik élnek, házaik bővelkednek, bátorságban vannak és nincs rajtok az Úr vesszeje“ 1). 42. Ilyesek láttára a gyönge megfélemlik szivében, s igyekezetét elfordítja. Azért sz. Jób ezeket mondandó hoz- zájok, előrebocsátólag így szólt: „Legyetek irántam jó szivvel, én szólani fogok, s azután gúnyoljatok ki. Mert ha vétkesnek tartatom is, mint ember tartatom annak. Tűrj étek tehát szavaim terhét“ 2)- Mit mondani fogok, nem helyeslem, hanem a ti megcáfolástokra hozom föl a vétkes szavakat, vagy bizonyára, mint a 4-ik versben mondatik: „Mi? válj on Jób 21, 7. köv. - Jób 21, 3. köv.