Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv

ELSŐ KÖNYV.

I.

A püspök tiszte tanítani, s ez okból tanulni, bogy taníthasson ; sőt olyat is kell tanítania, mit nem tanult, és gyakran egyúttal tanúlni

s tanítani is.

1. Úgy vélem, nem fogok kérkedőnek tekintetni, ha a tanitó szerepét gyakorlom fiaim között, miután maga az alázatosság mestere mondá : „Jőj et ek fiaim! hallgassatok engem, isteni félelemre tanítlak titeket“ *), mely szavakban mind kegy ességét, mind pedig szeméremmel párosult alázatosságát láthatjuk; alázatát ugyan is, mert isteni félelemre akar tanítani, holott ez mindenki előtt oly közönségesnek látszik. És mégis mivel az Úr félelme a bölcseség kezdete, s a boldogság eszközlője, — minthogy boldogok az istenfélők — ez által nyíltan, mint az eléadandó bölcseség okta- tatója, — s az elnyerendő boldogság útmutatójának tűnt föl.

2. Én is tehát az alázatosság buzgó követése mellett nem fukarkodva a kegyek kiosztásában, miket a bölcseség lelke ő reá árasztott, azokat, az ő általa nekem kije- lentetteket látás- és példával tapasztaltakat veletek, mint gyermekeimmel közlöm, minthogy a tanítást, habár vonakodnám is, papi hivatásom miatt ki nem kerülhetem.

33. Zsolt. 12. V.