Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök életrajza
25 teljék kedved a rágalmazásban, nehogy elpusztulj a föld színéről“ 17); hogy mindaz, kit tán e bünszokás nyűgöz, olvasván a szent férfi rágalmazóinak büntetését, más kárán okulhasson. 54. Midőn tehát az afrikai származású Donát, milánói áldozár, bizonyos vendégségben, melyben néhány vallásos katona is jelen volt, a főpap szent emlékét a jelenlevők nagy botrányára mocskolá : hirtelen halálosan megsérülve földre rogyott, s onnét kivitetvén másnap a temetőbe elkisértetett. Karthago városában is, midőn Fortunát szerpapnál, a tiszteletreméltó Aurel püspök testvérénél tartott vendégségben Y ince kolosszitáni, továbbá Murán bolitáni püspök s egyéb fő- és szerpapok társaságába kerültem, a szent férfit rágalmazó Murán püspöknek a fönemlített áldozár sorsát hoztam föl. Ez elbeszélés a rágalmazóra nézve neme egy baljóslatnak volt, mit kora kimúlta által bizonyít be. Mert rögtön nagy sebtől elborítva összeroskadt, s előbb idegen ágyba, azután pedig szállására vitetetvén, kiadá lelkét. Ily véget értek a sz. férfi gyalázói a jelenlevők nagy bámulatára. 55. Minélfogva intem és kérem e könyv olvasóit, hogy kövessék e sz. férfiú példáját, dicsőítsék a kegyelem Istenét, és óvakodjanak a rágalmazástól ha inkább Ambrus társai akarnak lenni az élet föltámadásában, mint a rágalmazókkal elkárhozni, mitől minden józan ember őrizkedik. 56. Téged is kérlek Ágoston tiszteletreméltó atyám, hogy értem igénytelen és bűnös Paulinért minden híveiddel, kik veled együtt a mi Urunk Jézus Krisztus nevét igazán fölhívják, imádkozni kegyeskedjél, hogy, miután annyi kegyben, mennyi reád várakozik, részesülni méltó nem vagyok, bűneim bocsánatát elnyervén, jutalom képen kikerüljem az örök büntetést. ”) Példák 20, 13.
