Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök életrajza
22 lait terem hátterében, Kasztus, Polemius, Venerius és Bódog akkor még szerpapok, halk, alig egymás közt kivehető hangon susogának a felől, váljon ki fog az ő halála után püspökké szenteltetni, és midőn szent Szimplicián neve is szóba jött, mintha ő is a susogók közt lenne, holott távol tőlök feküvék, helyeselve háromszor fölkiálta : „O reg, d e j ó.“ Szimplicián ugyanis már aggkoru vala. Ezt hallván megfelelőiének ; halála után azonban nem más követé őt a főpapságban, mint az, kit ő háromszoros szóval jó öregnek bizonyított. — E Szimpliciánt a fónemlített Venerius követé, Bódog a bolognai egyházat kormányozza mostanig ; Ambrus növendékei pedig- Kasztus és Polemius, mint jó fának jó gyümölcsei szerpapi minőségben működnek a milánói egyházban. 47. Midőn már halálos ágyán a fönemlített áldozár- ral együtt imáját végzé, az Ur Jézust látá magához moso- lyogva közeledni; erre nehány nappal kiszólítatott körünkből. Ezt pedig sz. Basszián lodiai püspök tanúbizonysága nyomán, ki ezt az áldozártól hallá, mondjuk el. Halála napján pedig a nap tizenegyedik órájától egész élte végperceig keresztbe tett karokkal imádkozott; mi ajkait láttuk ugyan mozogni, szavát azonban nem hallottuk. A vercelli egyház tisztelt főpapja is miután a házfelső emeletében fejét nyugvásra hajtá le, ily hivó szózatot hallott háromszorosan csengeni füleiben: „Kelj föl, siess, mert e pillanatban fog kimúlni.“ Ki lemenvén, neki nyújtotta az Ur szent testét a mint ezt lényeié, azon nal kiadá lelkét; jó útiköltséget vivén magával, hogy lelke az étel ereje által megifjodva, most az angyalok körében, kikhez hasonló életet élt már itt a földön is, és Illés társaságában örvendjen, mert ő sem félt a királyok vagy bármily hatalmasságoknak Isten dicsőségéért Illésként az igazat megmondani. 48. Hült tetemei hajnal hasadtával, —- mert ekkor múlt ki — a nagyobbik egyházba vitettek, hol a husvé- tot megelőző éjjen át maradtak. Számos ujonkeresztelt gyermek jővén a keresztkuttól őt majd a püspöktrónon ülni látá, majd ismét mások szüleiknek ujjokkal mutatták, hogy most lép föl, hanem ezek világosan nem láthat
