Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Hatodik könyv
316 gondoskodunk—úgymond—jó hírünkről, nem csak Isten,hanem emberek előtt is.“1) Ilyen sőt még nagyobb elővigyázattal kell lennünk, hogy necsak a keletke zett rósz hirt szétoszlassuk ; hanem hogy előrelátólag intézkedjünk kutforrásai ellen, és az alkalmakat melyekből ered, távolítsuk el, nem várván be míg elterjed és a nép nyelvén forog: mert akkor annak kiirtása már igen nehezen vagy semmikép sem fog sükerülni; sőt félni lehet, hogy sokak kárával fog csak történhetni. De meddig időzzek még a rám nézve előszámíthatlan dolgok tárgyalásában? Valóban minden ott előforduló nehézséget előszámlálni annyi volna, mint a tengert kimérni akarni. Mert ha valaki minden lelki gyarlóságtól ment volna is, mi lehetetlen; még is mások hibáit javítni akarván, számtalan kellemetlenséget kénytelenítetik eltűrni ; ha ezekhez még a saját gyöngeségeket hozzáteszed a fáradalmak és gondok mérhetlen örvényét szemlélheted, valamint azt is, menynyit kell szenvednie egy püspöknek saját és mások hibáinak legyőzésében. X. Nem jár nehézséggel csak saját üdvéről gondoskodni. Mire Vazul : Talán most ment vagy minden ilyféle küzdéstől? s gond nélkül vagy-e midőn magányban élsz? János : Megvallom, most is vannak gondjaim. Mert hogyan történhetnék, hogy ezen nyomorteljes életben valaki gondok és szorongatások nélkül legyen? Azonban nem egyenlő nehézségű a megmérhetlen tengerre bocsátkozni , s egy folyamot átúszni ; már pedig a világban és magányban lakók gondjai is épen így viszonylanak egymáshoz. Valóban ha mások javát előmozdíthatnám, azt szivemből kívánnám és nagyon óhajtanám : de minthogy másokon nem segíthetek, magamra nézve elégségesnek kell tartanom, ha magamat megóvhatom és a hullámárból kimenekhetem. Hiszed-e — szóla Vazul — hogy 1) Rom. 12, 27.
